Vannak olyan archeológusok, akik évek (évtizedek) óta nem publikálhatnak, a szakma gyakorlatilag száműzte őket, mert olyan kutatási eredményeik, leleteik  vannak, amelyek nem illeszkednek a hivatalosan is elfogadott, tanított  őstörténeti elméletbe. Miről is van szó?

Olyan leletek kerültek elő, melyek bizonyíthatóan sok tízmillió vagy százmillió évvel korábbi emberi tevékenységet bizonyítanak, mint a legkorábbi hivatalos ősemberi, előemberi tevé-kenységek idősávja. Ilyenek pl.

Ezt az ámulatba ejtô történetet akkor hétvégén mesélte el. Biztosít minket afelôl, hogy valós történetrôl van szó. Egy igaz történet.

Egy emberrôl szól, akivel egyszer Drunvalo találkozott és nem tudta nem észrevenni, mert a férfit egy ragyogó, fehér fénygömb vette körül - a szó szoros értelmében beburkolva ôt.


Drunvalo még soha nem látott egyetlen embert sem ilyen energiamezôvel. Tehát megállt és beszédbe elegyedtek. Beszélgettek egy darabig.


Majd felálltak, meghajoltak egymásnak, elváltak és mindenki ment tovább a maga útján.

A Jupiternél is nagyobb tömegű test rejtőzhet a Naprendszer peremvidékén. Létezésére egy modell utal, amely szerint ez a test lódíthatja a Naprendszer belső részébe az üstökösöknek közel negyedét.

A Naprendszer legtöbb égitestje láthatatlan, apró és fagyott üstökösmag lehet, amelyek a Neptunusznál is távolabb keringenek. Ezt a tartományt nevezik Oort-féle üstökösfelhőnek. Az ott keringő objektumok ritkán jutnak a bolygók közötti, Naphoz közeli belső térségbe - de ott szerencsétlen esetben akár a Földet is eltalálhatják.

Miért nem beszélhetünk dimenzióváltásról? (részletek a könyvemből: Kuppán Tibor 2012 Tudatszintváltás)

Egészen egyszerűen azért, mert nem a dimenzió fog megváltozni, hanem a tudatszint. A dimenzió megmarad, tehát itt maradunk a három dimenziós földön, a fizikai sík dimenziójában. Habár sokan úgy magyarázzák, hogy a Föld rezgésének az emelkedésével a dimenziója is meg fog változni. Ha valaki ilyen értelemben a dimenzió fogalmát használja, ebben az esetben fogalomzavarról van szó.