A Jupiternél is nagyobb tömegű test rejtőzhet a Naprendszer peremvidékén. Létezésére egy modell utal, amely szerint ez a test lódíthatja a Naprendszer belső részébe az üstökösöknek közel negyedét.

A Naprendszer legtöbb égitestje láthatatlan, apró és fagyott üstökösmag lehet, amelyek a Neptunusznál is távolabb keringenek. Ezt a tartományt nevezik Oort-féle üstökösfelhőnek. Az ott keringő objektumok ritkán jutnak a bolygók közötti, Naphoz közeli belső térségbe - de ott szerencsétlen esetben akár a Földet is eltalálhatják.

Az üstökösmagok mozgását a távoli és kevéssé ismert térségben több folyamat befolyásolhatja - ezek azonosítása terén ért el új eredményt John Matese és Daniel Whitmire (University of Louisiana. A szakemberek az elmúlt évszázadokban megfigyelt üstökösök gyakoriságát olyan modellekkel vetették egybe, amelyek a Naprendszer peremvidékén lévő üstökösmagok mozgását írják le.

A közeli csillagok, valamint egész galaxisunk gravitációs terét figyelembe véve azt próbálták megbecsülni, milyen gyakran és milyen útvonalon érkezhetnek üstökösök a belső Naprendszerbe. Az eredményt a megfigyelésekkel összevetve kiderült, hogy a csillagunk közelébe látogató kométák mintegy 25%-ának mozgására az eddig ismert tényezők nem adnak megfelelő magyarázatot.

Eszerint még lennie kell valamilyen további hatásnak, amely az Oort-felhőből testeket indít a belső bolygók felé. Ilyen hatást válthat ki egy a Jupiternél valamivel nagyobb tömegű távoli óriásbolygó vagy egy barna törpe. Utóbbi az óriásbolygóknál nagyobb, de a normál csillagoknál kisebb tömegű égitest.

Az üstökösfelhők modellje. Az ábrán a távolságskála logaritmikus, a feltüntetett CSE, azaz csillagászati egység a Föld átlagos naptávolságát, közel 150 millió kilométert jelöl

Akár óriásbolygóról, akár barna törpéről van szó, igen halvány lehet az objektum, ezért kerülhette el eddig a felfedezést - azonban jó eséllyel kimutatható lehet a közeljövőben a hűvös objektumokra vadászó WISE-űrszondával. A modell egymagában túl bizonytalan egy ilyen messzi égitest létezésének bizonyításához, tehát mindenképpen a megfigyelések igazolhatják vagy cáfolhatják az elméleti lehetőséget.