Az eltérítésekről szóló beszámolókkal kapcsolatos problémák igen összetettek, és sokkal alaposabb kivizsgálást igényelnek. Kétség nem férhet hozzá, hogy valami rendkívül valós dolog történik mindazokkal az
emberekkel, akik azt állítják, idegenek eltérítésének estek áldozatul, akik
felvitték őket az UFO űrhajó fedélzetére- állításaikkal összecsengenek a
távérzékeléssel gyűjtött adatok is.

 A jelentések hasonlatosak abban, hogy az akaratuk ellenére eltérített embereket egyfajta inkubátorként használják, a terhesség első három hónapjában, genetikai célú kísérletekre, emberi és idegen génállomány közt. Az
UFO irodalom hajlik annak megállapítására, hogy a szürkéknek szüksége van
egyfajta új test kialakítására mert jelenlegi biológiai felépítésükkel
nincsenek megelégedve. Az eltérítések túlnyomó többségében szerepel az amnéziás
állapot, mint része az eltérítésnek, mely feloldható egy képzett terapeuta
által végrehajtott hipnózis igénybevételével. Két jelentős akadémiai tudós
által elkészített elemzés jelent meg az eltérítések kapcsán, ezek a következők:
John E. Mack, Abductions (1994) – azaz Eltérítések, valamint David Jacobs, Firsthand
Docmented Accoóunts of UFO Abductions (1992) – azaz Első kézből származó
dokumentumok UFO-eltréítésekről. Mack a Harvard Egyetem professzora, míg Jacobs
a Temple Egyetemé. Mindkét elemzés a mai napig időszerű alaposságában és
tárgyilagosságában.

  Dr Mack, a Harvard Egyetem pszichiátria orvosi karán, pszichológia szakon dolgozik, nézete szerint – mely egy széleskörű felmérésen alapszik – több mint egy millió USA állampolgár vált eltérítés áldozatává
életében legalább egyszer, ezek a fajta tapasztalatok pedig nem korlátozódnak
kizárólag az Egyesült Államok területére. Az érintettek egy része segítséget
kért – általában egy pszichológussal való konzultáció formájában -, megbeszélni
az érzelmi behatásokat, azonban az így cselekvőknek a száma meglehetősen
alacsony. Nem hivatalos jelentések szerint körülbelül 40 000 lehet azoknak a
száma mindösszesen, akik 2000-ig hivatásos szakember segítségét vették igénybe
eltérítéses élményük kapcsán. Nem lehet tudni ez a szám mennyire valós.

   Feltehető, sőt, igen valószínű, hogy azok az emberek fordulnak a legtöbb esetben szakemberekhez eltérítéses élményük kapcsán, akiknél ez az esemény valamiképpen zavaró, kellemetlen élménnyel jár. Ez abból
következhet, hogy bizonyos interakciók idegenek és emberek között nem mennek
végbe zökkenésmenetesen, miközben a legtöbb ilyen interakció közel sem ennyire
traumatikus – akármilyen okból is. Ha ténylegesen ez a helyzet, akkor az
eltérítésekre vonatkozó UFO irodalom alapvetően az eltérítettek köréből
származó téves mintán alapul. Ez az egyik legszembetűnőbb ellentmondás az UFO
irodalomban. Pontosítva: az UFO irodalom nem rendelkezik reprezentatív
adatokkal az eltérítettek élményeiről. Továbbá egy ilyesféle nem reprezentatív
minta azt a hamis látszatot kelti, mintha kutatások a félelmetes és a
traumatikus eseményekre irányulnának. Példának okáért, a Mack professzor által
feldolgozott beszámolók telis-tele vannak az ördögi idegenek jelentette
fenyegetéssel, akik valamiféle, a nácikhoz hasonló genetikai kísérleteket
végeznek. A gond nem az, hogy ezek a beszámolók vajon igazak-e vagy sem, hanem
az, hogy az idegenek földi tevékenységét ezek alapján a traumatikus élmények
alapján próbáljuk meghatározni. Szükséges lenne azon események beszámolóit is
figyelembe venni, ahol az idegenek és az emberek interakciói zökkenésmentesek.
Azonban ezek az emberek nem ismertek a terapeuták számára, mivelhogy fel sem
keresik őket.

   A második súlyos gond az UFO irodalomban – és ez általánosságban is elmondható -, az eltérített egyének vizsgálata hipnózis felhasználásával. Semmi kétség afelől, hogy a hipnózis igen hasznos lehet az
eltérítettek élményanyagának kiderítésében. Azonban, ha a szürkék rendelkeznek
azzal a képességgel, hogy hatást gyakoroljanak az emlékezetből visszahívható
memóriára, akkor az ily módon napvilágra került adatok sem tekinthetők
reprezentatívnak. Továbbá, a memóriában rögzült események minden bizonnyal a
legerősebb érzelmi behatást jelentő eseményeket őrzik, melyek leginkább
megrázkódtatást, traumatikus élményt jelentenek.

   A helyzet tehát a következő: van egy nem reprezentatív, az emlékezetből kinyert információkészlet az eltérítésen átesettek nem reprezentatív csoportjától. Teljességgel képtelenség tehát bármiféle általános
következtetéseket levonni a földönkívüliek szándékaival kapcsolatban ilyenféle
információkból, még akkor is, ha maguk az információk esetleg pontosak. Ez
valami olyasmi lenne, mintha az idegenek úgy akarnák megismerni a emberi
viselkedést, hogy kizárólag közlekedési balesetek áldozataival beszélgetnek.
Egy ilyesfajta felmérés eredményéből egyértelműen az derülne ki, hogy az ember
hanyag, gyakran részeges, szadista és ördögi lény, akinek örömet okoz kegyetlen
szenvedéseket okozni saját társainak. A közlekedési balesetek valóban okoznak
szenvedéseket, azonban a szenvedés-okozásra, mint az emberi faj
alaptulajdonságára, következtetni ezekből a nyilvánvalóan sajnálatos
eseményekből, egyértelműen borzalmas tévedés lenne.

   A harmadik probléma, mely az eltérítésekkel foglalkozó UFO irodalomban található az ufókutatók perspektíváját érinti. Nagyon könnyű rokonszenvezni azokkal, akik úgy érzik, elrabolták őket, és különféle erőszakos
cselekményeknek estek áldozatul. Az emberi faj mély érzelmekkel bír, s könnyen
tud azonosulni érzelmi traumán átesett áldozatokkal. Gyűlöljük az erőszakot és
megtorlásért kiáltunk. A kutatók is természetesen gazdag érzelmi környezetben
élnek, könnyen azonosulnak érzelmileg az úgynevezett áldozatokkal miközben a
regressziós hipnózis technikáját alkalmazva megpróbálják feltárni a rejtett
memóriát. Ezek közül a kutatók közül számos azonban meglehetősen képzett, mint
pl. Mack professzor, ők képesek érzelmileg távol tartani magukat a delikvensek
által megélt eseményektől. Csak a hivatásos és magasan képzett pszichológusok
rendelkeznek azzal a szakmai háttérrel, hogy kompetens módon kutassák fel az
eltérítettek memóriájának mélyébe rejtett információkat és képesek legyenek
azokat objektíven kezelni. Az érzelmek reálisak, ezért a lehető legjobban
kontrollált és kompetens környezetben kell dolgozni. Minimális feltétel: a
páciens egészsége is ezt kívánja. Az információk értelmezése szempontjából, a
földönkívüliek tevékenységére vonatkozó, általános érvényességű
következtetéseket lehetetlen levonni pszichológiai téren nem megfelelően
képzett egyének által levezetett ülésekből, akik által előhívott információk
tökéletesen félreérthetők.

   A negyedik probléma az eltérítésekkel foglalkozó UFO irodalomban azzal a szélesebb körű kulturális háttérrel függ össze, melyből a beszámolók erednek. Olyanfajta társadalmat alkotunk, mely szeret a kellemetlen
események, bűncselekmények áldozatairól beszélni. Ez egyértelműen kiderül a
napi televíziós programokat megvizsgálva. Ezekben a programokban szinte soha
nem lehet hallani nyugodt, és érzelmileg jótékony hatást gyakorló beszámolókat.
Ellenkezőleg. A hírekben egyértelmű dominanciát kapnak az erőszakos események,
a gyilkosságok, és mindenféle bűntény. Az áldozatok egyfajta patetikus
beállítást kapnak. A hírek a legritkább esetben szólnak bármiféle szimpatikus
dologról, ami a bűntett elkövetőjére vonatkozik, mint például, hogyan vált az
illető lelkileg érzéketlenné, mert szexuálisan bántalmazták gyerekkorában vagy
csoportos garázdaság áldozata volt valamelyik belvárosi szűk utcában. A
legritkább esetben kérdezzük meg, hogy miért következik be egy bűncselekmény.
Sokkal inkább beszélünk arról, hogy miként kellene megbüntetni a tett
elkövetőjét, miközben szó sem esik arról, hogyan lehetne a számára
kiegyensúlyozottabb életet biztosítani, s esetleg visszavezetni a társadalom
értékes tagjai közé.

  Ráadásul, a kultúránk szeret vájkálni a képzetes vagy valós érzelmi tragédiákban. A bűnözés ábrázolása a legsikeresebb műfaj a Hollywoodi filmipar számára. Megszámlálhatatlan kasszasiker született ily módon. Ha valaha
is felnőtté akarunk válni, mint társadalom, szembe kell néznünk azzal, mennyire
szeretjük a szenvedést. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy az eltérítettek nem
tapasztalhattak olyasmit, amit ők személyes erőszaknak éltek meg. Azonban van a
dolognak egy másik oldala is, és elve elvághatjuk magunkat a dolgok helyes
értelmezésétől, ha csak a dolgok traumát okozó momentumait vizsgáljuk, miközben
megfeledkezünk arról, hogy a történéseknek esetleg lehet nagyon jó oldala is.
Párhuzamot használva, a gyerekek nyilvánvalóan személyes támadásnak érzik,
amikor elcipeljük őket az orvosi rendelőbe, a kötelező védőoltások ürügyén. Mi,
emberek, ugyancsak hajlamosak vagyunk személyünket ért erőszaknak tekinteni az
idegenek tevékenységét, miközben nem értjük, mert nem vagyunk képesek átlátni
azt a szélesebb perspektívát, mely közepette mindez megtörténik. Ezzel nem
akarom minimalizálni az eltérítettek által megélt dolgokat. Mindössze a félelem
és a gyűlölet hullámait szeretném kicsit csendesíteni, hogy körvonalazódhasson
egy sokkal kiegyensúlyozottabb álláspont az eseményekről, mielőtt elhamarkodott
következtetéseket vonnánk le, s arra jutnánk, hogy tulajdonképpen támadás alatt
állunk.

  Az utolsó jelentős ellentmondás az UFO irodalomban az eltérítések kapcsán talán a legjelentősebb, s valószínűleg többekben erős reakciót válthat ki ennek felemlítése. Ez pedig a faji sztereotípiák kérdése.
Félreértés ne essék, nem azt akarom kihozni mindebből, hogy az eltérítettek
rasszisták lennének. Az alapproblémát az jelenti, ahogyan társadalmunk azokra a
lényekre próbál tekinteni, akik különböznek tőlünk.

  A legtöbb eltérítésre vonatkozó beszámoló szerint az idegenek általában szürkék. Alacsonyak, vékonyak, nagy kidülledő szemük van, a bőrük sima, és semmiféle érzelmet nem mutatnak. Nem magasak, szőkék, vagy
kékszeműek. Nézetem szerint, ezek a megfigyelt tulajdonságok automatikusan
sztereotípiákat gerjesztenek, s ezek az előítéletek rögtön beindítják agyunk
gondolkozási sablonjait, hogy miként is viszonyuljunk hozzájuk. Ha olyan
társadalomban élnénk, ahol a faji előítélet ismeretlen, szükségtelen lenne
erről egyáltalán említést tenni. De ha őszinték akarunk lenni önmagunkhoz, be
kell ismernünk, hogy az emberek igencsak hajlamosak különböző következtetéseket
levonni csupán faji jegyek alapján. Már pedig ha ez igaz, hogy hajlamosak
vagyunk embertársainkról faji alapon gondolkozni, akkor hogy ne lenne ez még
inkább igaz az idegenekkel kapcsolatban?

  Az eltérítettek a mi saját társadalmi közösségünkből kerülnek ki, és a mi társadalmi berendezkedésünk általában nem tekint jó szemmel mindazokra, akik az általános standardtól jelentősen különböznek.
Mindezeket figyelembe véve, egyáltalán nem meglepő, hogy az idegeneket mint
ördögi lényeket tüntetik fel. Ebből a szempontból, az embereknek az lenne az
elsődleges feladatuk, hogy ezeket a létező, a kultúrájukban gyökerező
ellenmondásokat félretegyék. Ha felnőttként szeretnénk társulni a galaktikus
közösséghez, először mindenekelőtt szembesülnünk kell saját pszichológiai
problémáinkkal, és meg kell tanulnunk, hogyan tekintsünk más kultúrákra sokkal
objektívebb lencsén át.

 Ezek a fajta faji problémák és előítéletbeli általánosítások különösen hátrányára vannak az idegenek tevékenységének tiszta megértésében. Újra, és nem lehet elégszer hangsúlyozni: az egyetlen dolog ami számít az a
pontos és megbízható adatgyűjtés, és ezen adatoknak az intelligens értelmezése.
A mai napig a legtöbb adat megbízhatatlan, az értelmezés súlyos hiányosságokat
tartalmaz az adatszerzési gyakorlat és saját kulturális problémáink miatt.
Szükségünk van a teljes UFO kérdés alapos és teljes átértékelésére. El kell
hagynunk előítéleteinket, kialakítani egy sokkal összetettebb képet.

   A végső megoldás lehet médiumok használata, de egyre több azok száma is, akik a távérzékelésben látják a megoldást. Fontos itt elmagyarázni, hogy ez a felvetés miért nem egészen kivitelezhető. A médium
egyfajta transzállapotba jut, és ilyen állapotban telepatikus úton kommunikál
idegen entitásokkal. Igen gyakran megtörténik, hogy a megidézett entitás
átveszi az uralmat a médium tudata és teste felett azért, hogy további
kommunikációt biztosítson önmaga számára

Véleményem  szerint, néhány kivételtől eltekintve, a médiumok által közvetített információ legnagyobbrészt megbízhatatlan, ha összehasonlítást végzünk a távérzékelési adatokkal. Tipikusan: a médiumok az
idegeneket testvéreknek éreztetik, akik elmondják magukról, hogy ők milyen
„jófiúk”, és figyelmeztetik az embereket hogy vigyázzanak a „rosszfiúkkal”. A
médiumok által kapcsolatba került lények különböző információkat közölnek
múltról, jelentől és jövőről, különböző figyelmeztetésekkel és biztatásokkal
együtt. A médiumok által közvetített információ nem cseng egybe a
távérzékeléssel szerzettel, sőt, igen gyakran ellentmond annak. Távérzékelés
közben a kutatók ellenőrizhetik a kutatás tárgyát, és azokat a feltételeket is,
melyek mellett az adatgyűjtés folyik. A pontatlan adat elszigetelhető, és
kiszűrhető alapos ellenőrző eljárások során. A médiumok használata mindezt nem
teszi lehetővé. Az ember vagy hisz a médiumnak vagy nem, ez a fajta viszony nem
tekinthető tudományosnak, és nem ad lehetőséget konkrét kutatásra melyek
igazságtartalmát független források is képesek megerősíteni.