Az ufókkal kapcsolatos igazság feltárására is igaz, hogy akkor  tudtam a velük kapcsolatos kérdéseimmel a holtpontról elmozdulni, amikor  kellő szabadidő és internet hozzáférés birtokában rávethettem magamat a szisztematikus, kereső segítségével történő kutatásra. Nem lehetett panaszom, anyag volt bőven,  ami megkönnyítette a dolgomat, ugyanakkor   az egész téma annyi hihetetlennek tűnő, bizarr információt  hozott felszínre, hogy egyre mélyebbre és mélyebbre kellett ásni és igen sokféle, korábban nem is gyanított összefüggésre kiterjeszteni a kutatást. Ennek a témának a tárgyalásánál is úgy járok el, mint a spiritiszta üléseken történt valóban hihetetlen jelenségek  leírásakor:  itt sem foglalkozom azzal, hogy az ufók létezését vagy az eltérítettek történeteinek igazságtartalmát bizonygassam, hiszen amikor tömeges jelenségről van szó, akkor a bizonyíték éppen a jelenség tömegessége. Még amikor az első ufó könyvekkel ismerkedtem, akkor sem kételkedtem az azokban leírt esetek és megfigyelések igazságában, hiszen akkoriban „leltároztam” a paranormális és megmagyarázhatatlan jelenségeket és az ufó jelenségek sem voltak kevésbé hihetetlenek, mint mondjuk a  materializációk vagy a médiumitás . Az ufó témák mélyebb tanulmányozása során egyre inkább arra a megdöbbentő és számomra egyértelmű felismerésre jutottam, hogy ez a Föld legjelentősebb, legaktuálisabb problémája, miközben a felszínen szinte semmi nem látszik ebből: az élet lényegében úgy folyik, mint azelőtt. Minden pozitív és negatív változásnak, az emberiséggel, országokkal, kisebb-nagyobb embercsoportokkal és egyénekkel történő  eseményeknek –jóknak és rosszaknak -  látszólag természeti, társadalmi, gazdasági, politikai vagy az emberi pszichében rejlő okai vannak, amelyeket meggyőző módon le lehet vezetni azok előzményeiből. Ez azonban csak azoknak tűnik így, akik ufó ügyekben teljesen tájékozatlanok és akik nem gondolkodnak el bizonyos „hogyan lehet az” kérdéseken. Ha  csak könyvekből és magazinokból vagy a médiából próbálunk tájékozódni az ufókat vagy földönkívüli látogatókat érintő témákról, akkor csak egyes érdekes, szokatlan és nem túl gyakorinak gondolt esetek, bizonyítékok, lényegében töredékes, összefüggéseikből kiragadott információk alapján alakíthatjuk ki a témához való viszonyulásunkat. Az ufó kutatók, szakértők, tudósok véleménye nem hogy eligazítást nem ad, de még inkább összezavarja az embereket a tekintetben, hogy mit is gondoljanak az egész ügyről. Az egész ufó téma besorolódott a többi olyan jelenség közé, amelyekhez való viszonyulást a létezésében való hit oldaláról közelíti meg a közvélemény. (hisz-e Ön a szellemekben vagy az ufókban?). Ha töredékes is az információ, de hiány nincs belőle: nem az információhiány akadályozza (legalábbis az angolul olvasni tudók számára) az embereket, hogy  kedvük szerint tájékozódhassanak és megpróbálják összerakni a puzzle-t. Az ufó témákkal foglalkozó könyvek között csak kevés az olyan, amely átfogóan, jelentőségének megfelelően tárgyalja a témát. A részletekből internetes kutatás nélkül valóban  nem könnyű átlátni az ufó jelenségeket. Az interneten való tájékozódás után azonban az ember ráébred arra, mennyire sok  embernek volt ufó megfigyelése vagy valamilyen kapcsolata földön kívüli lényekkel, mennyire sokan megbarátkoztak már ezzel a ténnyel, hogy milyen bőséges és sokoldalú információ áll rendelkezésre, és mennyire benne van a köztudatban, hogy földön kívüli űrhajók egyenként és csapatostul jönnek-mennek, az idegen jövevények sok esetben  köztünk járnak-kelnek. Ezek után  nem győztem csodálkozni, mi lehet az oka annak, hogy egy ilyen  valóban szenzációs témára a média nem harap rá és az emberek többségét a téma közel sem  foglalkoztatja olyan mértékben, amilyenre súlya, fontossága és érdekessége alapján következtetni lehetne. A földön kívüliekkel kapcsolatos  érdeklődés  hullámzik: hol felcsap, hol elcsendesedik, az utóbbi években határozottan az elcsendesedés érzékelhető. Mi lehet ennek az oka?  Miért csappant meg az érdeklődés az utóbbi években? Talán kevesebb lett az ufó megfigyelés? Az adatok arra utalnak, hogy bár van egy rövidtávú hullámzás a megfigyelések számában, de egészében nem beszélhetünk csökkenő tendenciáról, éppen ellenkezőleg. A másik lehetséges ok, hogy  a médiák manipulálják az emberek ezirányú érdeklődését, bár nehezen elképzelhető, hogy jószántukból és önként teszik ezt. A médiákra nem jellemző, hogy  lemondanának egy ilyen érdekes, sőt szenzációs esetekben bővelkedő téma részletes, sokoldalú bemutatásáról, az érdeklődés fenntartásáról.  Ha mégis így van, felmerül a kérdés, hogy miért és milyen indíttatásból vagy kiknek a nyomása alatt teszik ezt? Mert tény, hogy a média ebben a kérdésben az érdekeivel szemben viselkedik. A média furcsa, közömbös hozzáállása  az ufó témákhoz azonban nem kelt feltűnést, mert időnként azért foglalkoznak vele, de hogyan? Az ufó műsorokban érdekes eseteket ismertetnek, el is játsszák mindazt, ami a tanúkkal történt, de valahogyan minden ilyen műsort elhumorizálnak, amivel kétségbe vonják a bemutatott tanú, eset vagy megfigyelés hitelességét.   Nem közvetlenül teszik ezt, de valamiképpen minden ufós műsornak az a végkicsengése, hogy az adott esetben lehet hogy ufó vagy földön kívüli szerepelt, de nem biztos…Tehát meg kell kérdezni egy szakértőt, hogy az adott eset összefüggésbe hozható-e földön kívüli látogatókkal? Aztán megszólaltatnak tudósokat és szakértőket, akik abban nyilatkoznak, hogy szerintük elképzelhető-e, hogy az adott esetek úgy történtek, ahogyan azt a szemtanúk állítják. Legtöbbször nem tartják elképzelhetőnek. Erősítgetik, milyen okai lehetnek, hogy azok az emberek rengeteg más emberrel egyetemben ufókról képzelegnek. A nézők-hallgatók pedig arra vannak szocializálva, hogy a szakértőknek hinni kell, mert tudományos képzettségük és gondolkodásuk a véleményüket autentikussá teszi. Csaknem minden ufókról szóló tv műsornak ez a forgatókönyve. A cáfoló vagy kételyének hangot adó un. tudós szakértőké a végső szó. Csakhogy nem egy-egy esetet kellene ismertetni, hanem azt, hogy adott időszak alatt hány bejelentés volt, ezeknek melyek a közös illetve eltérő vonásai stb. és akkor nevetségessé válna minden olyan szakértői vélemény, amely a jelenség lehetetlenségére hivatkozva az egész ufó jelenséget tagadja és a tanúkat nevetségessé próbálja tenni. Ha a média meggyőződött róla, hogy amit bemutatott, az tényeken alapszik, akkor felesleges a tényeket nem ismerő un. szakértőket megszólaltatni. Ugyanez a forgatókönyv, amikor emberek beszámolnak arról, hogy nem az orvosi kezelés, hanem valamilyen energiakezelés vagy meditáció gyógyította meg őket az orvosok vélekedése szerint gyógyíthatatlan betegségükből,  és akkor megkérdeznek egy orvost, hogy szerinte lehetséges-e ez, amire természetesen azt nyilatkozza, hogy ez lehetetlenség.  Pedig csak arról van szó, hogy a megszólaló szakemberek tudása egyoldalú, nem rendelkeznek azzal a metafizikai tudással, amely az általuk lehetetlenségnek vélt tényeket magyarázza és nincsen tudomásuk arról, mennyi ugyanilyen vagy hasonló más eset történt.

Az már a kilencvenes évek elején hozzáférhető ufó irodalomból is kiderült, hogy az ufó szemtanukat  az Egyesült Államokban rejtélyes erők üldözik, fenyegetik, a média pedig megpróbálja a tanukat diszkreditálni és nevetségessé tenni, ami legtöbbször sikerrel járt. Gyanítható volt, hogy mind a média magatartása, a tanúk üldözése és nevetségessé tétele valamint az érdektelenség mesterséges fenntartása mögött valamilyen sötét titok lappang. Kezdetben (a kilencvenes évek elején) fogalmam sem volt, mi lehet az.  Nem tudtam,  miért hallgattatta el az amerikai hadsereg és a titkosszolgálat a szemtanúkat és a későbbiekben miért üldözték a tanukat.   Ez volt az egyik kérdéskör, amelyen elindulhattam:  a Roswell-i ufóbaleset és az azt követő bejelentés áradat hatására beindított kutatási projekt (1947-69), amelynek eredményeit a Kék Könyv tartalmazta, a kiértékelésre létrehozott Condon bizottság elkente. Vajon azóta mi történt  az USA-ban az ufó fronton?   Ez a kutatás nagyon sok, számomra új, mondhatnám, hogy sokkoló információt hozott a konyhára.

8.2. Végre nekiláthattam az ufó-téma feltérkézezéséhez

Ma már hozzáférhető az amerikai kormányszervek és bizonyos földön kívüli csopportok földi kapcsolatainak dokumentumai és e kapcsolatok eseményei, fázisai, a titkolózás okai és háttere, az embernek csak tudnia kell, hogy mit keres, a téma minden összefüggésére bőséges anyagok, elemzések, interjúk és a titkosítás alól felszabadított dokumentumok találhatók.  A kilencvenes évek közepétől már  elég sok információt feltettek emberek az internetre, de akkor még nem volt internet hozzáférésem, csak 2002-ben  vetettem rá magam az ufó témák kutatására, miután felhagytam a vaskos Urantia Könyv tanulmányozásával. Már ez a titokzatos reveláció is felébresztette bennem a gyanút, hogy lényegében minden olyan intelligencia, amely bármilyen értelemben különbözik a földi embertől, széles értelemben földön kívülinek tekinthető.

……………………….

Már nem tudom, hogyan találtam rá a Kozmikus Tudat Kommunikációi (CAC) elnevezésű csoportra, de nagyon örültem neki, mert ugyanazokkal a témákkal foglalkoztak, mint a Cass. Csoport,  a kérdezők köre azonban sokkal nagyobb volt és a „fordító” közvetítésével legtöbbször világos, egyértelmű válaszok érkeztek a Kozmikus Tudattól, amely magát nem entitásként, hanem egy isteni tudatszintként definiálta. A KT-t „interjúvoló” szervezetnek tekintélyes múltja volt akkor, amikor rátaláltam, már  harminc év óta válaszolt a rejtelmes hírekre és jelenségekre vonatkozó kérdésekre. Amikor mindent elolvastam, amit a honapukra feltettek(cosmicawareness.org), kiválasztottam és megrendeltem a témakatalógus alapján rengeteg korábbi kiadványukat, amelyek engem különösen érdeklő kérdésekkel foglalkoztak. Ez a puzzle kirakásához nagy segítségnek bizonyult.  Kiderült, hogy a KT már a nyolcvanas évek végétől  kérdésekre válaszolva egyre több tényt és korábban titkosan kezelt összefüggést világított meg a földön kívüliekről és azok földi kapcsolatáról és tevékenységéről, bár néhányszor  megtagadta a válaszadást arra hivatkozva, hogy a kérdés az amerikai kormány által titkosan kezelt ügyeit érinti és ezért nem tárhat fel olyan információkat, amelyek nyilvánosságra hozatala veszélyeztetné a vele dolgozó embereket (és az olvasókat). A kilencvenes évek elején azonban már egyre több megdöbbentő információt adott arról, milyen tevékenységeket folytattak a múltban és folytatnak a jelenben nálunk itt a Földön és más csillagrendszerek bolygóin egyes földön kívüli csoportok. A kiadvány amerikai olvasóit is hideg zuhanyként érték a leleplezések és  sokan lemondták a kiadványt, mert úgy gondolták, hogy a KT megtéveszti és félrevezeti őket. A KT közléseinek tanulmányozásának köszönhetően már célirányosan kutathattam, mert engem őszintén szólva még 2002-ben is váratlanul érintettek ezek a közlések, egy részüket el sem akartam hinni, ezért mindennek utána akartam keresni. Nos,  tengernyi anyagot találtam minden, a KT által a kilencvenes években leleplezett, számomra  hihetetlennek tűnt kérdésben. (emberek tömeges eltérítése genetikai kísérletezés és orvosi vizsgálódások céljából, vagy testükből kivont anyagok táplálékként való felhasználása érdekében, emberi szaporítóanyagok elvétele tenyésztési célokból, állatcsonkítások, emberek asztrális síkon való vegzálása, energiavámpírkodás, implantátumok beültetése, az emberi értékrendszer háttérből történő befolyásolása, tudatbefolyásolási kísérletek, és sok egyéb). Az internetre feltett anyagok és információk  forrását főként az amerikai kormány szolgálatában álló különféle szakemberekkel készített interjúk képezik, azoké, akik - amikor az amerikai kormány a közvélemény nyomására feloldotta a titkosítást az ufó dossziékra, - elkezdtek beszélni, interjúkat adtak a rádióban és tévében, könyveket írtak. Újságírók és ufó kutatók  gyűjtögetni kezdték az információkat az inkognitóban maradni kívánó kormány-alkalmazottaktól  és feltették az internetre a korábbi hétpecsétes titkokat. Az információknak ezt a körét aztán összeesküvés-elméleteknek minősítették azok az erők, amelyek meg akarták akadályozni, hogy a napvilágra került információk a tömegeket felébresszék. Azóta csak „conspiracy” címszó alatt találhatók meg az anyagok a keresőkben, csak a megfelelő szót kell hozzátenni, pld. az ufo szót, és máris válogathatunk a leleplező anyagokban.

8.3. Elképesztő információk a neten

 A kilencvenes években ismertté vált, hogy földönkívüli csoportok igen nagy számban vannak jelen a bolygónkon, kiterjedt, hatalmas föld alatti városokban élnek, sok ezer kilométeres járatok kötik össze a városokat illetve bázisokat. Ezek egy része újonnan épült és épül emberi segítséggel, más részük ősidők óta létezik. A földkéregben lévő járatokban ősidők óta éltek (jelenleg is élnek) földön kívüli fajok, amelyek ilyenformán nem is tekinthetők földön kívülieknek. Ezekkel a KT nem-igen foglakozott, mondván, hogy az új jövevények jelentik most a problémát, azokkal kell foglalkozni, de nem cáfolta azokat a hozzá intézett kérdésekbe foglalt  értesüléseket, miszerint a Föld belsejében valóban élnek részben az embereknél magasabb tudati fejlettségi szinten lévő lények, akik igen régen húzódtak le oda, másrészt degenerált, rendkívül agresszív lények. A földön kívüli látogatók sok kormánnyal vettek fel kapcsolatot, egyes egyházakkal, titkos  társaságokkal már jóval régebb óta  kapcsolatban állnak. Ezek a kapcsolatok ilyen-olyan módon tükröződnek a valláslapító írásokban és a titkos társaságok tanításaiban.  Az elmúlt hetven évben  egyre többen és egyre intenzívebben kapcsolódtak be  a földi életbe, a háttérből irányítják, befolyásolják a világ vezető politikusait, bankárait és iparmágnásait.  Az is ismertté vált, hogy a Földre települt idegen nemzetségek vagy fajok között vannak olyanok, amelyek az emberiségre nézve rendkívül veszélyes tervek végrehajtására készülődnek.  Az, hogy pontosan mi a végső valós céljuk, természetesen az interneten hozzáférhető anyagokból nem derült ki egyértelműen, azt még a földi hatalmi piramis csúcsán állóknak sem kötik az orrára. Az azonban elég egyértelmű, hogy érdekükben áll a jelenlétükkel kapcsolatos tények és valós céljaik homályban tartása, bár bizonyára más és más okokból. Az is kiderült, hogy a kapcsolatok nem szorítkoznak az un. kontaktszemélyekkel való kapcsolatteremtésre és  személyek eltérítésére, azaz űrhajóikra illetve bázisaikra hurcolására, hanem rendszeres együttműködés folyik a föld alatti bázisokon és azokon kívül is az egyes kormányszervezetek és az idegenek között  titkos megállapodások alapján.  Ennek az együttműködésnek a céljaira és részleteire vonatkozóan igen sok információ (és bizonyára sok dezinformáció is)  napvilágra került. Visszatekintve a Roswell-i ufó baleset óta eltelt idő történetére, rejtély volt legalábbis a számomra, hogy miképpen lehetett a földön kívüliek tömeges beszivárgását úgy konspirálni, hogy ennyi évtized elmúltával  a közvélemény egyik fele még mindig nem hiszi el, hogy az idegenek köztünk vannak, a másik fele elhiszi vagy tudja ugyan, de nem különösebben érdekli a dolog. Miképpen lehetett azt elérni, hogy emberek tíz és százezreit térítik el több-kevesebb rendszerességgel, és  bár sokszor vannak erről emlékeik, és a jeleit, nyomait is látják, mégsem beszélnek róla, sőt legtöbben nem is kívánnak többet tudni erről a dologról. Ez is olyan kérdés volt, amelyben érdemes volt elmélyedni, mert a válasz kutatása során sok mindenre fény derült azzal kapcsolatban,  hogyan lehet egyének és tömegek gondolkodását, magatartását, reakcióit bizonyos irányba terelni, úgy befolyásolni, hogy csak az anyagi világ dolgai foglalkoztassák őket, csak a mának éljenek, jövőjük alakítását pedig azokra bízzák, akik folyamatosan manipulálják őket, ne keressék a dolgok mélyebb okait és összefüggéseit, és elfogadják azt a dogmát, hogy az erős hit megvédi őket minden rossztól.

Amikor a titkos üzelmekre, az állampolgárok nagy tömegeit érintő  titkos projektekre, agykontroll és tömeges tudatállapot befolyásolást előidéző kísérletekre, a különböző titkos fegyverekre, a földön kívüliekkel kötött megállapodásokra fény derül, az amerikai kormány úgy tesz, mintha ezeket a tevékenységeket nemzetbiztonsági érdekből folytatták volna, de demokratikus országról lévén szó, a közvélemény nyomására beszüntetné. Mivel azonban ezeket a tevékenységeket a rendkívül magas titkossági fokozat miatt még az elnök és kormány sem képesek ellenőrizni, így új projektnevek alatt földön kívüliek részvételével, irányítása alatt vagy segítségével folyó titkos tevékenységek zavartalanul tovább folynak. A baráti földönkívüliek is rejtetten kénytelenek működni, mert lelepleződésük veszélynek tehetné ki őket és a velük együttműködő embereket, akik értékes segítséget nyújtanak egy-egy kárelhárító akcióban. A tömegesen beszivárgó, titkos akciókra készülődő csoportoknak pedig elemi érdekük, hogy előkészületeik, akcióik titokban maradjanak legalább addig, amíg a nyilvánosságra kerülés veszélyeztethetné terveik sikeres végrehajtását. Több-féle galaktikai szövetség állítja magáról, hogy csak a Föld megmentése, az emberiség felelőtlensége miatt fenyegető veszélyek kivédése, semlegesítése  a céljuk. Ez még hihető is lehetne,  de mondani mindent lehet…Ha emberek megkérdezik, miért nem mutatkoznak meg a nagyközönség számára, azt válaszolják általában, hogy az emberiség még nincs erre felkészülve és nem szeretnének riadalmat és pánikot kelteni.  Amikor időről időre a jelenlétük jelei (űrhajóik mozgása, állatcsonkítások, gabonakörök, eltérítettek beszámolói, a beléjük ültetett implantátumok felfedezése, fénygömbök megjelenése a digitális fényképeken stb.) annyira tömegessé váltak, hogy már nem lehetett ezek nyilvánosságra kerülését megakadályozni,  taktikát váltottak: sugallásaik hatására olyan sci-fi filmek készültek, amelyek meglehetős pontossággal ábrázolják az űrháborúkat, az emberek és az űrlények harcát, az űrutazás technikai megvalósítását, a dimenziós és időutazást, a jövő technikáját. Fikciónak van beállítva a valóság… Az ifjúság úgy szokott hozzá a gyíkszerű szörnyekhez és űrfigurákhoz, a csillagháború látványaihoz, ahhoz a gondolathoz, hogy ezzel a technikával könnyedén elpusztítatható vagy éppen leigázható egy bolygó, hogy talán már nem is csodálkoznának és pánikot sem keltene, ha megjelennének a nyílt színen. Talán ennek a taktikának is köszönhető, hogy az emberek fejében összekevedik a sci-fi a valósággal, illetve a sci-finek köszönhetően megszokták a témát, az ufó megfigyelések már nem tűnnek olyan nagy szenzációnak, ezért már érdeklődést sem váltanak ki. Az akciófilmek képezik a másik olyan kategóriát, amely annál fogva, hogy filmekről van szó, fikciónak gondolható, valójában nem az, hanem a színtiszta valóság:  a  titkosszolgálatok hihetetlen technikai felszereltsége, az, hogy lehetetlen elrejtőzni előle, hogy a szervezet képes mindenen és mindenkin keresztülgázolni, hogy semmi és senki nem tartja vissza őket a legerőszakosabb és legbrutálisabb leszámolásoktól, likvidálásoktól illetve megoldásoktól,  hogy összemosódik, jó vagy gonosz ügyet szolgálnak-e és hogy az ügynökök minden áron teljesítik a rájuk bízott feladatot, nem kérdeznek és nincsenek etikai skrupulusaik, -mindez történetbe ágyazva fikciónak tűnik. A sci-fi és az akciófilmek nézői nemcsak hogy nem gondolkodnak el azon a lehetőségen, hogy a filmeken talán jövőbeli saját életüket látják, de ez a gondolat a többségének meg sem fordul a fejében. Az emberek egy része „nem hisz  az ufókban”, a másik része észrevétlenül hozzászokik a látványhoz és a filmek és játékok sugallta világhoz: az erőszakhoz, az olyan akciókhoz, amelyeknek kimenetelétől egész bolygók vagy éppenséggel konkrétan a Föld fennmaradása múlik, a fantasztikus hatású sugárfegyverekkel vívott háborúkhoz, a gyíkszerű földön kívüli szörnyekhez., stb. Olyan technikákat állítanak be fikcióként, amelyek már léteznek és amelyeket más használnak a lakossággal szemben. Az emberek tömeges megfigyelésére már most is hihetetlen technikák állnak rendelkezésére. És nemcsak a figyelésükre, hanem gondolataik ellenőrzésére és befolyásolására is.  Ezek között  már bőségesen vannak mágikus, valóban sci-fi –nek gondolható eszközök és módszerek, ezek között gyaníthatóan nem kevés a földön kívüliek segítségével és az ő céljaik támogatására  létrehozott eszköz és módszer.  Erről legátfogóbban  dr. Begich-Roderick: Földfelkelte c. könyvében olvashatunk valóban megdöbbentő és meglehetősen félelmetes összefoglalót. E könyv  kiadása  önmagában véve is bátor vállalkozás volt,  bár ebben meg sincs említve, hogy e technikák alkalmazását a háttérből esetleg földön kívüli látogatók szorgalmazzák és segítik. E könyv szörnyű és ijesztő tényeket tartalmaz az amerikai katonai fejlesztési elgondolásokról és a már megvalósult technikákról és eszközökről..

8.4. Hogyan lehet mindezt titokban tartani?

Emberek eltérítéséről (abduction)  már a kilencvenes évek elején-közepén publikálásra került jó néhány beszámoló.  A tanuk éber állapotban, emlékeikre hagyatkozó beszámolója vagy hipnózisban feltörő emlékei az eltérítésekről  és minden olyan jelenség, ami a földönkívüliek látogatásával hozható összefüggésbe, kezdetben reménytelenül kusza és érthetetlen elemeket tartalmazott, amelyekkel egyszerűen nem tudtam mit kezdeni. Maguk az eltérítettek is, amikor hipnózisban visszaemlékeztek arra, mi történt vagy mit tettek velük, gyakran mondták zavartan, hogy hiszen ennek az egésznek semmi értelme sincs. Más szóval nem tudták ésszel felfogni, mivel magyarázzák, ami velük történt. Ezeket az elemeket és megfejtésüket egészen vázlatosan foglalom itt össze, mert  az általam összegyűjtött anyagok részletesebb ismertetése több könyvet tölthetne be, ráadásul egy-egy résztémáról már igen sok jó könyvet írtak. (Sajnálatos módon – valószínűleg az érdeklődés csökkenése miatt az utóbbi tíz évben nem túl sok valóban jó új könyvet adtak ki Magyarországon, de amerikai szerzők könyveiből igen nagy a választék). Az én célom egy idő után már nem az újabb és újabb történetek gyűjtése volt, mert akárhányat olvastam, nem vittek közelebb a rejtélyek megfejtéséhez. Ehhez  számos olyan mellékvágánynak tűnő témát kellett feltérképezni, amelyről csak menetközben derült ki, hogy nagyon is köze van a földön kívüliekhez. E kalandozások során egyre világosabbá váltak olyan rejtett nagy összefüggések is, amelyekről a kezdetben sejtelmem sem volt, majd  ezek lehetősége csak bizonytalan kérdések és gyanú formájában merült fel bennem.. Ezek az összefüggések egyáltalán nincsenek benne a köztudatban, ezért ha ezekről írok, úgy járhatok, mint a Kozmikus Tudat közléseit közreadó kis csoport, amely elveszítette tagsága jó részét, amikor a Kozmikus Tudat a korábban visszatartott információt elkezdte először óvatosan, utána már kevésbé kíméletesen közreadni .Ezért én is a fokozatosság módszerét alkalmazom., mint ahogyan én is fokozatosan, saját tempómban haladtam az egyre vadabb információk befogásában. Kezdetben csupán az  ufó történetek bizarr elemeinek megfejtésével próbálkoztam, ezek  felderítése vezetett el bizonyos mély összefüggések gyanításához, majd megismeréséhez és igazságként való elfogadásához. Meg kell hogy mondjam, senkitől sem veszem rossznéven, aki a valóban igencsak nyugtalanító, sőt félelmetes információkat elhárítja magától azzal az indokolással, hogy nem hiszi el.  Nem jó és nem célravezető reakció, de  talán érthető.  Mindenkinek szíve-joga, hogy a kellemetlen tényektől való menekülést válassza, homokba dugja a fejét, vagy  megjátssza maga és mások előtt a felvilágosult embert, aki csak a tudományban hisz. 

Térjünk vissza a csökkenő érdeklődés kérdésére: mi lehet ennek az oka? Lehetséges, hogy az utóbbi években  az ufó megfigyelések száma ugyan nem csökkent,  de a megfigyelések önmagukban nem keltenek túl nagy érdeklődést. De vajon a tömeges eltérítések mellett miért megy el a publikum és a média is ilyen közönyösen?  Talán a korábbinál kevesebb az un. eltérítésről szereznek tudomást az ufó-kutatók, akik az eseteknek utána néznek és feldolgozzák, megírják, publikálják azokat?   Több lehetséges ok is szóba jöhet: vagy valóban kevesebb az eltérítés, vagy  az eltérítettek nem tudnak róla, hogy eltérítik őket több-kevesebb rendszerességgel, mert az eseményeket törlik a memóriájukból vagy az eltérítés idejére kikapcsolják az éber tudatukat. Lehet még egy harmadik ok is: az eltérítettek tudatába beprogrammozzák, hogy egyrészt felejtsék el, ami velük történt és ha mégis feljönnek az emlékképek, semmiképpen sem szabad beszélniük róla.  Utánajártam: az eltérítés nem kevesebb, hanem egyre több.  Kit gyakran, kit ritkábban térítenek el, vannak családok, amelyeknél az eltérítés a második, sőt harmadik nemzedékre is kiterjed. Az eltérítés technikáját viszont olyannyira tökéletesítették, hogy az áldozatok valóban nem tudnak  arról, ami velük éjszaka történik, legalábbis reggel, mire felébrednek, memóriájukból törölve van minden emlék. Fogalmuk sincs arról, hogy  félelmeik és szorongásuk hátterében  az eltérítések alkalmával átélt szenvedések és félelmek lehetnek. Az  ufó kutatók többsége minden bizonnyal szintén az eltérítettek között van. Egyesek éppen azért lettek ufó kutatók,  mert volt valamilyen ufókkal kapcsolatos élményük, ami felkeltette érdeklődésüket. Másoknak, akiket a téma valóban izgat, az az álma, hogy legyen egyszer un. negyedik típusú találkozása, hogy  részesei vagy legalább tanúi lehessenek egy kapcsolatfelvételnek.  Sokuknak volt is ebben része, csak nem tudnak róla. Nagyon valószínűnek látszik abból, ahogyan az ufó kutatók többsége a témához viszonyul, hogy legtöbbjüket tudtukon kívül megdolgozták már, hogy  kutatásuk tárgyában csak olyan dolgokat hozzanak nyilvánosságra, amelyek  nem leplezik le a beszivárgó idegenek igazi szándékait, hanem ellenkezőleg,  jó színben tüntetik fel őket.  Miért pont az ufó kutatókat hagynák ki a megdolgozásból?  Az akciók eredményesek. Az ufó kutatók közül csak kevesen vállalják fel, hogy leleplezzék az emberiség elleni valóságos összeesküvéseket, amelyek korántsem elméletek. A baráti, segítő földön kívüli csoportok éppen ezért óvakodnak az ufó kutatóktól.  Egészen más szempontok alapján választják meg  emberi segítőtársaikat.  Az eltérített vagy kontaktszemélyek szempontjából nem könnyű a földön kívüliek szándékának a megítélése. Általánosságban el lehet mondani, hogy amikor ez nem teljesen egyértelmű, amikor kételyre okot adó jelenségekkel jár (az erőszak minden fajtája), ott gyaníthatóan nem a legjobb szándékkal történik a kapcsolat felvétel vagy -tartás.

A titkolózás és az eltérítések tömegessé válása, az áldozatokkal szembeni gyakori erőszak és atrocitások (fájdalmas vizsgálatok és orvosi beavatkozások,  anyagok levétele, implantátumok beültetése, gondolatsugallatokkal való zaklatás) közötti összefüggés  nem tűnt nagyon merész feltételezésnek. A történetekben az a furcsa (többek között), hogy  mind a „humanoidok” külsejére vonatkozó leírások, mind azok a történések, amelyek az eltérített emberekkel nemcsak az eltérítések alatt, hanem utána is történnek, hihetetlenül bizarrak.  Éjjel nappal hangokat hallanak a fejükben,  időnként igen furcsa helyeken találják magukat vagy olyan dolgokat látnak a környezetükben, amelyek egyszerűen nem lehetnek ott.  Teljesen éber állapotban nagy tárgyakat látnak olyan helyen, ahol röviddel azelőtt nem volt semmi és tudják, hogy a tárgynak (növénynek, állatnak) nem lehetne ott lennie.. Vannak, akiknek olyan emlékeik vannak, mintha kettős életet élnének: egyet éber tudatállapotban és egy másikat, amelyre csak töredékesen emlékeznek.  Maguk az eltérítések is rendkívül bizarr módon mennek végbe: van, akit a levegőben lebegve szállítanak, van, aki egyszerre csak teljesen idegen helyen találja magát. Van, aki megbetegszik, van aki meggyógyul. Van, aki istenként imádja vagy tiszteli a látgatókat, van aki retteg tőlük. Nyilvánvaló, hogy ilyen dolgokat nem kezd el mesélni az áldozat fűnek-fának, mivel nem szeretnék, ha bolondnak vélnék őket vagy jóindulatúan rábeszélnék őket, hogy forduljanak orvoshoz. Aki a többség szerint lehetetlen dolgokat állít, bármennyire is igazak ezek az állítások, a társadalmak kivetik magukból. Láthatóan a politikának, a médiáknak, a vallási intézményeknek sőt a tudomány intézményeinek sikerült kihasználniuk  az embereknek azt a gyengéjét, hogy a közvélemény igen könnyen befolyásolható, hogy az emberek előnyben részesítik a készen kapott kliséket, mint az önálló gondolkodást. Az emberek befolyásolásának régóta ismert trükkjei vannak, amelyek hatékonysága a modern technika eszközeivel sokszorosára növelhető.

 8.7. A földön kívüliek az emberi fajhoz tartoznak?

Ezen a kérdésen elmélkedve jutottam el ahhoz a gondolathoz, hogy a kérdésfeltevést pontosítani szükséges: nekünk, földi embereknek kiket kellene embereknek és kiket más fajú, emberszerű lényeknek tekinteni? Mai világunkban, Földünkön a földön kívüliekről szerzett információk figyelembe vételével kit is tekintsünk embernek? Egy alakját változtatni képes hüllőember („reptoid”, „lizzard” vagy Draconian)  vagy egy kékszínű manópeszerű lény vagy egy rovarkinézetű lény vagy egy „szürke” élő  robot (greys) embernek tekinthető-e?  (Az interneten egyes webszájtokon katalógusba vannak gyűjtve azon idegen fajok, amelyekről ufó kutatóknak a kontaktszemélyek és eltérítettek leírást adtak. Ez a lista elég tekintélyes: külső és személyiség jellemzőket egyaránt tartalmaznak.)  Milyen ismérvek alapján dönthető el, hogy ki ember és ki nem az? A kétlábon járás vagy a szervek hasonlósága, vagy a Földön való születés dönti el abban az esetben, ha tőlünk semmiben sem különböző földön kívüliekről van szó? Vajon fizikai teste, intelligenciája vagy dns-e teszi az embert emberré? A földön kívüli, külsejükben csak kis, sőt tömegben észrevehetetlen különbségeket mutató emberkülsejű lényeket embernek kell-e tekinteni?  Vagy egyszerre a Földhöz tartozás és a földi emberéhez hasonló külső legyen az emberi fajhoz tartozás kritériuma? Ez nem jó megoldás. A Földön jelenleg élő emberek számos alkalommal inkarnálódhattak más fajú lényekként, más bolygókon is, ezért mivel az emberi tudatalatti hordozza a régi életek emléknyomait, sok ember érzi magát valamiképpen idegennek, máshonnan valónak, holott külsőleg semmilyen vonatkozásban nem különböznek embertársaiktól és a Földön születtek.  És hogyan minősítsük azokat az indiai szent embereket, akik évszázadok óta itt-ott mutatkoznak hús-vér testben, majd eltűnnek? (ilyen például Babaji, de többen is vannak). 

Az idegenek lehetnek láthatatlanok vagy félanyagiak és olyanok, akik kinézetüket kedvük szerint képesek változtatni. A kérdés eldöntése átvisz a multidimenzionális anatómia kérdésköréhez. További érdekes kérdések is adódnak: negyedik dimenziótól felfelé, az olyan lények esetében, akik gondolattal teremtik a valóságukat és semmi perc alatt képesek bárhol „megjelenni” láthatatlanul vagy akár látható formában,  az ilyen  lények esetében egyáltalán hogyan kell értelmezni egy bolygóhoz vagy csillagrendszerhez való tartozást? És miként, mi szerint lehet a „fajukat” meghatározni? A negyedik dimenzióból jelentkező emberi lelkeket eddig „szellem”-nek neveztem, mivel még nem foglalkoztam azzal a kérdéssel, hogy mi is az egyáltalán, ami a test halála után más világokban tovább éli az életét valamely számunkra láthatatlan valóságtartományban. Ha léteznek olyan földön kívüli fajok, amelyek azért láthatatlanok a számunkra, mert a negyedik dimenzióhoz tartoznak, akkor vajon „ott” hogyan viszonyulnak az ugyanebben a dimenzióban tartózkodó emberi „szellemekhez”? A spiritiszta üléseken a jelentkező „szellemek” közül miért nem említette senki, hogy „ott”, ahol ők élik az életüket, léteznek más, földön kívüli magasabb dimenziós látogatók? Lehetséges, hogy azért, mert ott is isteneknek, tanítóknak, a Karma urainak vagy „mestereknek”  és hasonlóknak adták ki magukat? Vagy a negyedik és magasabb dimenziókban egyáltalán nincs jelentősége annak, hogy melyik bolygón szokott inkarnálódni az illető, melyik bolygót érzi sajátjának?   Lehetséges, hogy „odaát” ehhez a származási kérdéshez úgy viszonyulnak az ottaniak, mint mi emberek ahhoz, hogy ki milyen nemzetségű?  Vagy azért vannak más ismérvek is, amelyek alapján egy-egy dimenzió lakói egymást kategorizálják? Az eredeti kérdés vonatkozásában, hogy ti. ki tekinthető embernek, arra a következtetésre jutottam, hogy maga  az emberi faj fogalma csak arra jó, hogy a földi ember bizonyos külsődleges kritériumok alapján megkülönböztesse magát az állatoktól és a növényektől. Arra viszont nem alkalmas, hogy az embert megkülönböztesse a más dimenzióbeli entitásoktól  és a földön kívüli lényektől. Azért nem alkalmas, mert az emberi faj fogalma, ahogyan azt az ember értelmezi, olyan elméletekre épül, amelyek nem számolnak sem felső dimenziós lényekkel, sem földön kívüli intelligens, fizikai testben élő lényekkel, akik a földi embertől mindenféle külső és belső vonatkozásban különbözhetnek.  A fogalomzavar fokozza a földön kívüliekkel kapcsolatos rejtélyeket. Ha feltételezzük, hogy mondjuk az  egyiptomi, görög, római, indián, indiai, zsidó, kínai stb. istenek földön kívüliek voltak és a Föld történetének ilyen-olyan történelem előtti időszakaiban  különböző  dolgokat műveltek itt a Földön a bolygóval és lakóival, akkor felmerül  a kérdés:  milyen biológiai és genetikai keveredés történhetett és mennyi közük lehet ezeknek a régmúlt eseményeknek az emberiség mai arculatához?  Mint ahogyan a mai látogatók egy része hármadik dimenziós, azaz látható fizikai testtel rendelkezik, más részük viszont láthatatlan, ez bizonyára ősidőkben is így volt.  Továbbgondolva: az űrutazásra képes lényeknek meg kellett hogy legyen az a képessége, hogy testüket magasabb dimenzióssá alakítsák, hiszen másként az űrutazás elképzelhetetlen a sok fényévnyi távolságban lévő csillagrendszerekből.  Akkor viszont nem az a lényeg, hogy az ember által a lények különböző kategóriáira aggatott elnevezések szerint találjuk meg a különbségeket, hanem az, hogy az ember megértse, milyen  fizikai-szerkezeti vagy más egyéb (tudati, spiritualitásbeli) ismérvei vannak a különböző dimenzióhoz tartozó entitásoknak.. Lehetséges, hogy amit a vallások angyaloknak, sőt bukott angyaloknak neveznek, azok bizonyos földön kívüliek voltak, akiket ma más néven ismerünk. Miért ne nevezhették volna az emberek a rejtélyes negyedik és magasabb dimenzióbeli látogatókat angyaloknak vagy isteneknek és miért ne adhattak volna neveket nekik? Ugyanígy: miért ne tisztelhették volna a földi bennszülöttek istenként az idelátogató idegeneket?  Mindez persze nemcsak egy gondolatsor eredményeként létrejött spekulatív következtetés, hanem rengeteg tény szó amellett, hogy ez sok esetben így volt.. És ha még egy merész lépést tennénk a gondolkodásban: miért is ne mondhatták volna magukat istennek, hogy az emberek imádják őket, féljenek tőlük és engedelmeskedjenek akaratuknak? De miért akarhatták ezek a feltételezett földön kívüli  ősi istenek, hogy az emberek engedelmeskedjenek nekik? Vajon egyáltalán miért látogatták az idegenek a Földet? Továbbá: az összes néven nevezett angyal, arkangyal és istenség esetében magasabb dimenziós lényekről van szó, akik valamely bolygóra érkezvén többé-kevésbé emberi külsőt képesek ölteni, vagy léteznek olyan szellemlények, amelyek soha nem inkarnálódnak, hanem tulajdonképpen csak tudatos energiának tekinthetők?  Ez a kérdés ide kívánkozik, mert ha a földön kívüliekre nem is tudjuk ráhúzni az emberi faj fogalmát, mégis tudnunk kellene, hogy milyen erőktől kell tartanunk és melyekre  lehet a bajban számítani. Ehhez valamiféle támpontok kellenének, hogy mi micsoda és ki kicsoda.

A Kozmikus Tudat közléseivel való megismerkedésem előtt azzal próbálkoztam, hogy felderítem, mit lehet tudni az egyes dimenziókról és az azokat lakó lényekről. Miben különböznek vajon az egyes dimenziókban lakó lények?  Az asztrálvilágokról elég sok beszámoló van asztrálutazóktól és az azokat lakó lényektől.  Ebből az derült ki, hogy ezek a világok nem nagyon különböznek a mi világunktól, legfeljebb csak abban, hogy számunkra láthatatlanok. Azt már nem tudtam az ellentmondásos közlésekből kihámozni, hogy mi a helyzet az ötödik és a hatodik dimenzióval. Úgy gondoltam, hogy a dimenziók száma nem egy objektív dolog, hanem az ember modellalkotó hajlama teremtette. Ezért úgy képzeltem, hogy valamely ismeretlen magasságokban már olyan intelligenciával, áttekintéssel és teremtőképességgel rendelkező entitások tartoznak, amelyeket már méltán isteni lényeknek vagy istenségeknek lehet titulálni. A különböző ezotérikus tanítások és a „szellemközlések” szerint is az isteni világoknak nevezett magas dimenziókban már csak az isteni törvényeket tiszteletben tartó entitások „laknak”. De vajon mennyi lépcsőfok van addig és az isteni törvényeket (erről később még szó lesz) nem követő, mondjuk úgy, hogy hódító, pusztító, uralomra törő erők milyen dimenziós magasságokba juthatnak fel és mire képesek? Az Urantia Könyv szerzői  azt állítják, hogy magasabb szinteken ritka az olyan lázadó, mint Lucifer. A Teremtő-közeli teremtő istenségek és az univerzumok rendjéért felelős és igazgatását ellátó entitások vigyázzák, hogy érvényesüljön a Teremtő (az Univerzumi Atya) akarata. Az azonban nem derült ki egyik közlésből, revelációból sem, hogy vajon ki és hogyan akadályozza meg, hogy  nagy tudású, de gonosz, hataloméhes, uralomra vágyó entitások szintén belépjenek akár az isteni világokba vagy isteni hatalomra tegyenek szert a nagy univerzum egy-egy szögletében? Vajon mi garantálja, hogy a Földet nem támadhatják meg már-már isteni tudással rendelkező magas dimenzióbeli lények?  Hiszen a mítoszok is tele vannak  gonosz istenekkel és mindenfajta szörnyűséggel, melyeket isteni lények követtek el. Amikor ezekre a kérdésekre és sok másra, melyek menet közben tömegesen merültek fel, megkaptam a válaszokat, akkor láttam, hogy a kérdések jogosak voltak és a válaszokat csak azért találhattam meg, mert feltettem ezeket a kérdéseket.  A válaszok egyáltalán nem megnyugtatóak.

A channeling és más tényezők, amelyekről később lesz szó, lehetővé tették, hogy az emberiség, ha csak töredékes formában is, de tudomást szerezzen a Föld és lakóinak több milliós éves történetéről. A Síriusról való annunakik, a zéták, a drakon-ok (sárkányemberek) és még számos más faj képviselői, amelyek közül egyesek  nemcsak látogatják a Földet, de annak lakói és elpusztítói is voltak évszázezrekkel és évmilliókkal ezelőtt,  a múlt század közepétől elkezdtek a Földre visszaszállingózni.  Egyesek közülük szeretnének itt megtelepedni, de jelenleg még a Föld  energia és természeti viszonyai nem felelnek meg a számukra, ezért bázisaikon technológiai eszközökkel biztosítják a fenntartásukhoz szükséges feltételeket. Köztük vannak olyanok, amelyeknek genetikai állománya romlik, nem képesek már az evolúcióra, fajuk lassan pusztul, mert elpusztították életenergia ellátási rendszerüket. Ezek a fajok nem az emberi értelmezés szerinti gonoszságból veszik el az emberektől (és belőlük), amire szükségük van, hanem így akarják biztosítani fajuk túlélését illetve feljavítását. Az eltérített emberektől genetikai szaporító anyagokra és más testi anyagokra is szükségük van. Más csoportok más projektek előkészítésén és megvalósításán fáradoznak.  Többen különféle módokon üzeneteket küldözgetnek, ehhez médiumokat használnak fel, akik az üzeneteket weboldalaikon teszik közzé. Többnyire ezek a szövegek nagyon együttérzőek, kedvesek, leereszkedők, sugárzik belőlük a segítőkészség, máskor az emberiség kritikája és az emberiség lehetséges kipusztulására való figyelmeztetés. Egyes megnyilatkozásokból kilóg a lóláb: csupán leplezni próbálják igazi szándékaikat, más esetekben a megnyilatkozás nem tartalmaz semmi érdekeset, egy prédikációhoz hasonló. Mindezek ellenére  érdemes volt tallózni ezekben, mert ki lehet ezt-azt hámozni igazi szándékaikról, technikájuk adta lehetőségeikről, társadalmukról, filozófiájukról, tudományukról stb.  Közléseik alapján nem egyszerű eldönteni, melyik csoport melyik táborba tartozik: barát vagy ellenség.  

 8.9. Kozmikus háború  dúl „felettünk”?

 Ugyanúgy, ahogyan a hatalmas anyaűrhajók létezése nem fikció, hanem  valóság, a kozmikus háborúk sem fikciók.  A földi vezetőkkel megállapodásokat kötött földön kívüliek olyannyira fifikások, hogy a rendkívül agresszív,  és veszélyes, hódító szándékú nemzetségek igazi terveit még a piramis csúcsán álló világvezetők sem ismerik.  Szerencsére  a Föld és az emberiség megvédésére elkötelezett  galaktikai szövetségek résen vannak és vészhelyzetben megvédik a Földet és lakóit a kozmikus ellenségtől, mint ahogyan azt több ízben megtették az utóbbi évtizedekben, de különösen 2000-től.. Annak megértése, hogyan is folyhat ez a kozmikus háború úgy, hogy abból az emberiség alig vesz észre valamit, illetve hogy ami ebből mégis lejön, annak kiváltó okait egészen máshol keresi. (természeti katasztrófák, a folytonos háborúk, az emberiség spirituális, tudati és testi degradációja), egyúttal a csillagközi űrhajózás nagy rejtélyéhez is kulcsot ad.  A dolog az univerzum multidimenzionális felépítésével függ össze, akárcsak a csillagközi űrutazás titkai.  (Türelem, a dolog lényegére fény fog derülni, de maradt még néhány lépcsőfok, amelyet előtte meg kell másznunk.)

 A rakétatechnikával működtetett űrutazás csak porhintés.  Az oroszokról nem tudni, van-e együttműködésük valamely földön kívüli csoporttal. Erről nem találtam semmiféle hiteles információt. Az  amerikaiak azonban már birtokában lehetnek legalábbis olyan ufó technikának,  amellyel pár perc alatt el lehet jutni a Holdra és a Marsra. Lehetséges, hogy ezek felett a járművek felett nem rendelkeznek szabadon, de tény, hogy mindkét égitesten bázisok működnek, amelyeken emberek dolgoznak.  A bázisok a felszín alatt vannak és földön kívüliek irányítják ott a dolgokat. Az élethez szükséges feltételek megteremtése végülis ugyanolyan típusú feladat, mint maga az űrutazás.  A lakhatatlannak tűnő, igen zord éghajlatú és atmoszféra nélküli bolygókról csak annyi mondható el biztosan, hogy a fizikai testében élő ember vagy állatok a felszínükön nem  létezhetnek. A multidimenzionális technika azonban lehetővé teszi mind a lények testi szubsztanciájának változtatását, mind egy behatárolt területen a külső körülmények gondolati energiával történő megváltoztatását.

Az univerzum felépítésének és működési mechanizmusának a megértése után már nem fog annyira lehetetlennek tűnni az intergalaktikus űrutazás vagy akár az időutazás.  A látható égistestek és a közöttük lévő látható távolság is egészen más, mint aminek látszik…Négy évig kellett kutatnom a választ ezekre a kérdésekre, amíg a magam szintjén és igényeim szerint kielégítő válaszokat találtam, amelyeket  a többivel együtt nemsokára megosztok az olvasóval.

(részlet Földönkívüliekről szóló könyvemből: Sysmus