Teljesen külön kell választani a kettőt! Istenhívő embernek ez nehéz, mert dogmatikusan és párhuzamosan tanítja a vallás a két eseményt. Nem mindegyik, de a keresztény vallás elválaszthatatlannak tartja. Az is probléma, ha a vallásról kezdünk beszélni, akkor szinte mindig csak a kereszténység jöhet szóba, a többit figyelmen kívül hagyjuk, mintha nem is létezne. Az egyéb istenekben-való hit az egész bolygón sokkal jobban elterjedt, mint kereszténység és Jézus, mint azt hangoztatjuk. Akkor kezdjük megemlíteni a többi vallás elemeit, mikor szinte misztikus elemekként kezelve megemlítjük más bolygókon kialakult, vagy kialakulhatott életformákat. Ezeket egy kategóriába soroljuk a paranormális és spirituális elemekkel.

Tehát a világegyetem teremtése és a földi ember kialakulása két − egymástól nem teljesen független − különálló dolog. A vallás nem egyenlő a kereszténységgel! Sokféle vallás létezik, vannak köztük keresztények is, de ha keletebbre megyünk, jóval többen követnek más vallásokat. Más földrészeken létező isten-hitek követőinek megfogyatkozása nem azért történt, mert meginogtak volna hitük tisztaságában, csupán az ismert eszközeivel szorította ki ezeket a a keresztény vallás. E tényezők figyelembevételével is érdekes kérdéseket vet fel az írásunk további része.

− Az emberiség eredetével kapcsolatban legalább három alapvető kérdésre kellene válaszolnunk: mikor, hol és miként jött létre az emberi faj? A mikorral kapcsolatban, már problémák vannak. A tudósok nagy többsége egyetért abban, hogy az emberi faj legalább ötmillió éves, szoros rokonságban van az emberszabású majmokkal, s lennie kell egy közös ősnek, mely az emberszabású majmokat az emberi fajjal leszármazási szinten összekapcsolja. Csakhogy ezt a nézetet semmi sem igazolja! Ugyanis: tény, hogy találtak több millió éves csontmaradványokat (bár az kormeghatározás körül hatalmas bizonytalanságok vannak), melyek emberszerűek. Azonban több emberi leletről derült ki, hogy emberszabású majom csontjairól van szó!

A tudósok mintegy sugalmazzák, hogy a Föld különböző helyein talált, egymástól akár millió évekkel elválasztott csontleletek egyfajta evolúciós leszármazási vonalat jelentenek, s a régebbi leletnek az újabb egyenes leszármazottja. Holott ez abszolút nem így van, és semmiféle bizonyíték sem támasztja alá!

Gondoljunk csak bele! Ha egy adott földrajzi területen valamilyen ok miatt elpusztul az élővilág (földrengés, betegség, meteor-becsapódás, klímaváltozás, stb.), ez azt jelentené, hogy a megürült élettérbe betelepült új fajok a kipusztultaknak leszármazottai lennének?! Szó sincs róla! A Föld története során még az egyes vidékeken is számtalanszor változtak meg gyökeresen a viszonyok. Ez azt jelenti, hogy a Földön egyetlen pont sincs, ahol közvetlen leszármazási vonalat találnánk. Kellemetlen...

Röviden és egyszerűen, a darwini evolúciós modellre semmiféle bizonyíték sincs! Viszont ezzel kapcsolatban egy kellemetlen kérdés merül fel: akkor honnan ered a fajok sokszínűsége?

A fajok tehát nem fejlődhettek globális evolúcióban, a természetes kiválasztódás szép elgondolás, csak − néhány jelentéktelen kivételtől eltekintve − nem létezik. Tény: valóban vannak fajok, melyek a környezet változására látványosan megváltoznak (bizonyos lepkék, kétéltűek, de növények is!). De! Ezen fajok változásai már eleve benne van génkészletükben, s a változások csak külsőleg láthatók, a génállományban nem okoznak változást. Ugyanis mihelyt visszakerülnek a korábbi körülmények közé, abban a pillanatban a korábbi tulajdonságok jelentkeznek. Vagyis: szó sincs természetes kiválasztódásról, az élőlények génkészletében már eleve benne van a különböző élettereken a legkedvezőbb fennmaradási tulajdonságokat aktiváló génkészlet. Akkor tehát hol az evolúció, hol a természetes kiválasztódás? Bizony sehol. (Ja, a zsiráfnak azért hosszú a nyaka, hogy elérje a magasan lévő faleveleket, s a fejlődés során mindig a leghosszabb nyakú zsiráf szaporodott, mert hogy az jutott a legtöbb táplálékhoz, s ezáltal az volt a legerősebb. Pusztán egy gond van, még soha senki sem talált középhosszú nyakú zsiráfot... Arról nem is beszélve, hogy az esetek túlnyomó többségében a zsiráf legelészni szokott...)

A mikorral kapcsolatban további gondok is vannak. Fehérjebiológusok kimutatták ugyanis, hogy a ma élő emberiség genetikailag egységes eredetű, és tulajdonképpen vissza lehet vezetni egyetlen nőre, aki mintegy 150-180 ezer évvel ezelőtt élt. Erre a megállapításra pedig a következő módon jutottak: frissen szült nők méhlepényeit gyűjtötték össze a világ minden részéről, a belőlük kivont mitokondriumok teljes génképletét kifejtették. Ezután vizsgálták, hogy az egyes génszekvenciák mennyire felelnek meg egymásnak. A mutációs gyakoriság ismeretében és a legnagyobb eltérések figyelembevételével ki lehet mutatni, hogy mikor éltek a ma élő emberiség legősibb képviselői. A mutációs gyakoriság pontos értékét igen jó közelítéssel meg lehetett határozni a ma élő emberek és közvetlen őseik genetikai vizsgálatával.

Ezekből a vizsgálatokból az a megdöbbentő felfedezés következett, hogy a ma élő emberiség mindössze egyetlen nőtől, s maximum öt férfitól származik! Ez a bizonyos kis csoport pedig valahol Afrika középső részén élt és nagy valószínűséggel néger volt. Ez az állítás persze mélységesen felháborította a régészeket. Nehogy már a fehérjebiológusok mondják meg, helyettük, hogy honnan ered az emberiség?! Azonnal kontrollvizsgálatokat követeltek − eredményében azonban mélységesen csalódniuk kellett, ugyanis a fehérjebiológusok állítását messzemenően igazolta.

Erre a második vizsgálatra 1989-ben került sor, s ezernél is több nő méhlepényét gyűjtötték össze. A kutatás végkövetkeztetése pedig az volt, hogy valóban egy nőre visszavezethető az egész emberiség genetikailag, valamint − a vizsgálati anyag nagyobb száma miatt −, a szóba jöhető férfiak száma is lecsökkent háromra. Puff neki!

Ez a fehérjebiológiai kísérleti eredmény azonban nem teljesen új. Ismert volt már korábban is, hogy a ma élő emberiség valamennyi tagja a cro magnoni ősember leszármazottja, aki az afrikai Viktória tó környékén élt mintegy 150-180 ezer éve. Egy dologban különbözött valamennyi elődjétől: rajzolt. Vagyis, képes volt a képi elvonatkoztatásra. Erre egyetlen korábban élt emberfaj sem volt képes. A nyelvek leszármazását kutató nyelvészek is mindinkább kezdenek egyetérteni abban, hogy igenis létezett egyfajta ősnyelv, ez egységes volt, valahol Afrika középső részén beszélték, mintegy 150-180 ezer évvel ezelőtt. Túl sok különös egybeesés, nem? És akkor még nem beszéltünk a dogonokról, s más törzsekről, akik Afrika e területén élnek a mai napig is, s törzsük eredetét égi leszármazásra vezetik vissza (szíriuszi hajótöröttek?).

Vannak itt még egyéb problémák is. Az ősemberek legalább 1.5 millió éve ismerik a tüzet − mondják a régészek. Már legalább 800 ezer éve eltemetik halottaikat. Ez eddig rendben is van. Csakhogy ez az ősember nem a mi ősünk!

Tulajdonképpen egyik ismert ősember sem közvetlen ősünk! Ez a kellemetlen tény kezdi zavarni a régészeket is, s el is kezdtek beszélni egy olyan lehetőségről, miszerint a ma élő ember egy teljesen egyéni leszármazási vonalon alakult ki, s nem rokon az emberszabású majmokkal. Ez így nagyon szépen hangzik, csakhogy ezt is be kellene bizonyítani.

További probléma: az össze ma élő emberszabású majomnak 48 pár kromoszómája van. Az embernek 46. Ha közös ős lett volna, valamikor a múltban kellett történnie egy kromoszómapár kiesésnek. Eddig rendben is van a dolog, mindössze a miért és hogyan kérdését kell megválaszolni. Ilyesmi magától ugyanis nemigen szokott végbemenni. A vércsoportokkal is gondok vannak. Az emberben megvan a négy alapvércsoport, az A, a B, az AB és a 0, ehhez képest az emberszabásúakból legalább egy mindig hiányzik, valamelyikből több is. Hogyha közös lenne az ősünk, akkor ez nem lehetne így!

Még mindig vannak problémák: vajon mi a magyarázata annak, hogy az ember számára gyilkos kórok az emberszabásúakra egyáltalán nem, vagy csak igen kis mértékben hatnak? Például: aids, ebola, fertőző májgyulladás, és még sorolhatnám. Ha az emberszabásúak ezekre a betegségekre nem érzékenyek annyira, akkor, amennyiben létezett volna közös ős, az emberiségnek sem volna szabad kipusztulnia tőle! Ismét kellemetlen....

A csimpánzokkal viszont a fehérjeszekvenciánk 99%-ban egyezik. Akkor mégis van közünk hozzájuk. De mi? Sőt, ami ennél is kellemetlenebb, a csimpánzok egy kromoszómapárral többel rendelkeznek, mint az ember. Az ő 47-es és 48-es kromoszómájuk egyes részei hozzá vannak illesztve az ember 2. és 3. kromoszómájához. A véletlennek ilyen foka azonban nem létezik. Nem történhet olyan módon szelektív kromoszóma-párkiesés, hogy kieső kromoszóma, bizonyos részei, de csakis bizonyos részei, az emberi kromoszómakészlet bizonyos részeihez csatlakozzon.!

Az emberi DNS egyes szakaszai le vannak árnyékolva metilgyökökkel, míg mások nincsenek. Akadnak köztük létfontosságú részek. Az öregedést kiváltó és irányító gének szabadon vannak. Ha ezeket is leárnyékolnánk, akkor minden további nélkül lehetséges lenne a több ezer éves életkor. A bibliai időkben normálisnak számított az 500-900 éves életkor. Vajon az ő idejükben ezek a génszakaszok még le voltak árnyékolva? A leírások erre vallanak. Súlyos hiba lenne a Biblia íróit számolni nem tudással vádolni. Az Özönvíz után is pontosan írták le, hogy az emberi életkort 120 évben maximálták. Kik? Az Istenek? (Az ember teremtésének leírásakor az Elochim szó szerepel a Bibliában, ami isteneket jelent.)

Egyébként a bibliai kormeghatározással is gondok vannak. Néhány évvel ezelőtt az Ararát hegyén megtalálták Noé bárkáját. Egy gleccser alól bukkant fel az egyik sarka. A kutatók behatoltak a hajóba, s elmondásuk szerint megtalálták magának Noénak is a holttestét. A bárka és a holttest kora azonban mintegy százezer évnek adódott.

A mikor kérdését ezzel nagyjából körbejártuk, most meg kellene vizsgálni a hol kérdését. Már a genetikai és a nyelvészeti kutatásoknál utalás esett Afrika Középső részéről, konkrétabban a Viktória-tó partvidékéről.

Ez a vidék akkoriban sem sokban különbözött a maitól: Közvetlen a tó partjától eltekintve dzsungel. Azzal a különbséggel, hogy mostanra a tó közvetlen környékét mezőgazdasági művelés céljából alaposan átformálták. Az emberré válás azon teóriája, miszerint a síkvidéken kedvezőbbek voltak az életfeltételek, a cro magnoni ember esetére messze nem voltak igazak. Különösen nem, ha figyelembe vesszük, hogy ebben az időben szoros közelségben élt az ausztralopithecusszal, a homo erectusszal, a gigantopithecusszal és a neandervölgyi ősemberrel is. Valamennyi ősember közül a cro magnoni volt testfelépítése szerint a legkisebb, a legtörékenyebb, a leggyengébb. Még az agytérfogat-testméret arány sem volt nála a legkedvezőbb, hiszen a neandervölgyi ősember agya legalább másfélszerese volt, mint a cro magnonié. Mégis a cro magnoni faj maradt fenn, s az összes többi kipusztult.

Vajon mi a magyarázata annak, hogy a nálánál sokkal erőteljesebb testfelépítésű, robosztusabb kortársak, akiknek olykor még nagyobb agytérfogatuk is volt, és nyilvánvalóan könnyebben tudtak zsákmányt szerezni, mint a cro magnoni társaik, mind, az utolsó szálig kipusztulhat. A többi emberfaj is ismerte a tüzet, a szerszámkészítést. Csoportosan vadásztak, gondoskodtak halottaikról. A neandervölgyiek talán még beszélni is tudtak. Mégis − írmagjuk sem maradt. Ha az emberfajoknak vetélkedni kellett a táplálékért, ami nyilvánvalóan megtörtént − hiszen a mi fajunk kivételével valamennyi emberfajta kipusztult − akkor vajon miféle tényezők hatottak a mi fennmaradásunk mellett, s mi hatott az övék ellen? Ráadásul, a mi őseink egyetlen egy nőre (és maximum három férfira) vezethetők vissza, tehát kifejezetten maroknyian voltak. Ha ezerszer végiggondoljuk is, semmi de semmi lehetőségük nem volt a fennmaradásra, csak egy: vigyáztak rájuk.

Hogy ez hihetetlen? Talán igen. De minden magyarázatot meg kell vizsgálnunk, ha mégoly hihetetlen is, ha nincs nála jobb. Márpedig itt nincs. Azonban a Bibliában is szó esik paradicsomról, amit az első emberpár kapott, ahol igenis vigyáztak az emberekre. Aztán elfajzottak és menniük kellett. Az apokrifnak minősített Éva könyvében szó esik arról, hogy az Úr rendszeresen meglátogatta az első emberpárt − egy repülő szerkezeten érkezvén. Ha az Úr a mi általunk elfogadott Istenképpel lenne azonos, akkor vajon miért volt szüksége propellerekkel hajtott repülőgépre. Hipp-hopp, ott is teremhetett volna. De nem tette. Tehát az embert létrehozó Úr nem azonos a mi Istenfogalmunk képviselte személlyel. (A későbbi korokban, Ezekiel, Illés, Mózes − szintén repülő eszközöket használtak.)

Újabb komoly kérdéssel is számot kellene vetni a tudománynak. Ha a cro magnoni emberfaj mindössze 150-180 ezer éves, akkor vajon mi a magyarázata annak, hogy ennyire rövid idő alatt megannyi emberfajta fejlődött ki, akik között ráadásul jelentős anatómiai különbségek is vannak. Hiszen már a testfelépítésük is jelentősen eltér a fehéreknek, a sárgáknak, a rézbőrűeknek, az eszkimóknak, az ausztrál őslakosoknak, az inuitoknak − és még lehetne sorolni a további alcsoportokat. Semmiféle magyarázat egyelőre nincs arra, hogy ennyire rövid idő alatt ennyire változatos legyen egy faj. Ráadásul, az egyes fajták bizonyos földrészekhez is köthetők − fehérek − Európa, sárgák − Ázsia, rézbőrűek − Amerika (a fő vércsoportok is hasonlóképpen emberfajhoz és kontinenshez kötöttek) −, ezt is valahogy értelmezni kellene.

A következő nem kevésbé érdekes kérdés az emberré válás hogyanjának kérdése. Az iskolában azt tanítják, hogy az ember evolúció eredményeképpen vált emberré. Eddig rendben is lenne a dolog, csak ott van azonnal a miért kérdése. Miért vált az ember emberré? Az emberszabásúak többsége fákon él és ott is táplálkozik. Miféle evolúciós előnyt jelenthetett volna lejönni a fáról − ahol a ragadozóktól biztonságban élt, táplálék volt bőven − a síkvidékre, ahol nem látott az orránál messzebbre, s a táplálkozás pedig abszolút nem volt biztonságos. A menekülés − főleg a fiatal és idős példányok számára − egyenesen lehetetlen volt. Valóban, egyes emberszabásúak, mint például a gorillák, lejöttek úgymond a fáról. Csakhogy a ragadozók nemigen szívesen kezdenek ki egy több mázsás gorillahímek egyikével aki felügyeli a csapatot. Ha a fáról lejövetel valamilyen evolúciós előnyt jelentett volna, akkor a gorilláknak a több millió év miért nem volt elegendő az emberré váláshoz? Használnak eszközöket, némelyiküknek még éntudata is van, megtaníthatók egyikük-másikuk a jelbeszédre, csak éppen emberré nem akarnak válni. Az Istennek se.

A mi ősünk pedig korántsem rendelkezett hegyi gorillai fizikai adottságokkal, mégis ember lett. (Magától? − kétlem.) De meg lehet próbálni. Tegyünk ki egy New Yorki átlagpolgárt − aki azt hiszi magáról, hogy ő az emberiség csúcsa − egy szál alsógatyába egy tanzániai őserdőbe. Boldoguljon.

Az evolúció a természetes kiválasztódást jelentené? Tökéletesebb, alkalmazkodóképesebb, egészségesebb egyedek megjelenését? Rendben, de az emberré válás legelejére ez mind nem áll. Az első embereknek eleve kellett rendelkezniük valami olyan plusszal, amivel sem azelőtt, sem azóta egyetlen faj soha sem rendelkezett. Ezt a dolgot pedig nem a véletlen, nem a természetes kiválasztódás hozta, hanem a földönkívüliek.

Az evolúció következtében valóban a tökéletesebb egyed marad fenn? Ahogy az emberiség történelmét végignézzük, ez korántsem így van. A háborúkban az erősebbek, az aljasabb módszerekkel küzdők győztek. A háborúkban általában a kulturálisan fejlettebbek pusztultak el. Akkor mi módon maradhatott volna fenn a kezdetekkor a leggyengébb, a legelesettebb, a legkisebb létszámban jelenlévő faj? Kétségkívül vigyáztak rá. Az a körülmény önmagában, hogy képes volt a képi elvonatkoztatásra − vagyis hogy rajzolt − egy kobrakígyóval szemben édes keveset ér, de egy feldühödött hegyi gorillával szemben sem túl meggyőző.

A földönkívüliek feltűnnek viszont az emberiség legősibb forrásaiban, a népmesékben. A népmesék szájról szájra terjedtek, amíg nem volt írás, de utána is. A mesékben szó esik tündérekről, manókról, ördögökről, istenekről, s hozzájuk különböző fogalmak is csatlakoznak: tündérösvény, ördögszántás, stb. A fent nevezettek nyilvánvalóan nem lehettek emberi lények, de fantáziabéliek sem, hiszen az ember csak olyasmiről tud fantáziálni, aminek valós alapjai vannak. Az agyban nem létező és nem korábban nem keletkezett emléknyomokból nem lehet csak úgy kitalálni valamit. A sámánok vajon hogyan beszélgethettek a szellemekkel, ha nem tudták, hogy léteznek szellemek? Maguktól jöttek volna rá? Kétlem. (Ült a sámán a fa alatt, az ölébe hullott egy alma, mire felkiáltott, heuréka, és elkezdett szellemekkel társalogni transz állapotban.)

Ahhoz sem fér semmi kétség, hogy a megalitikus kultúrának nevezett korszakban hatalmas és rendkívüli precizitással megtervezett és megépített, különböző jellegű és típusú építmények születtek, melyeknek túlnyomó részét a mai technikával is képtelenek volnánk megvalósítani. Hatalmas városokat, piramisokat, csillagászati obszervatóriumokat húztak fel, hihetetlen méretű sziklalabirintusokat vájtak. Állítólag nem ismerték az írást. Az előzetes tervezésnek semmi nyoma. Ráadásul némelyik csillagászati obszervatórium olyan hatalmas, hogy pontos tájolására és bemérésére olykor több száz évig kellett volna igen nagy pontosságú műszerekkel figyelni az eget. Mi volt az a vezéreszme, amely érdekében egy állítólag kőkorszaki szinten élő civilizáció erre képes volt? És akkor még szó sem esett a megvalósítás módjáról, az olykor több ezer tonnás kövek mozgatásáról, amivel kapcsolatban a mai tudomány legfeljebb a fejét csóválja és a karját tárja szét, hacsak nem állít valami bődületes butaságot, mint például a piramisokkal kapcsolatban a rámpaépítést, vagy hasonlót.

Azért kíváncsi lennék arra, hogy nagy tudású mérnökeink mit kezdenének a feladattal, ha ott valahol Afrika közepén megbíznák őket a feladattal, hogy papír, ceruza, számológép és műholdas felvételek nélkül, tegyék oda a Nagy Piramist ahol van, és mindazokat az adatokat építsék bele, amelyek benne vannak, cügőljék oda a köveket, szerezzenek munkásokat, etessék őket, tartassák be a munkafegyelmet egy 300 km hosszúságú szakaszon (mobiltelefon nuku!). Minderre kapnak pár évet és néhány ezer embert. De évente csak fél évig lehet építkezni, mert az év másik felében árvíz van, meg az sem ártana, ha a piramisépítők helyett valaki dolgozna a földeken. Oké rabszolgák, de azokat meg őrizni kell, mert képesek meglépni, de az őröket is el kell látni kajával, mert éhgyomorra még Egyiptomban sem dolgozott a fene se. Nem hiszem, hogy egy régész valaha ezt így végiggondolta, mielőtt előjött a különböző megoldási módszerekkel.

És akkor még nem esett szó a Baalbeki több ezer tonnás alapkövekről, vagy Teotichuacanról, ahol az ottani Nagy Piramis környezete úgy van megépítve, hogy a piramis csúcsától távolodva az egyes nagybolygók átlagos naptávolságát is jelezték, többek közt a Neptunuszét is (a Neptunusz soha sem látható szabad szemmel, észleléséhes elég komoly távcső szükséges, és megfelelő kitartás, hogy elmozdulását észre lehessen venni). A Neptunusz bolygó közepes távolságának megfelelő szentély a piramis csúcsától 30 km-re van. Az egész mesterségesen beépített terület legalább 400 négyzetkilométer! Ez majdnem megegyezik Budapest teljes területével! A szokott szöveg is természetesen elhangzik Teotichuacannal kapcsolatban: az írást nem ismerték, a fémet nem ismerték, a kereket nem ismerték, stb. A mű gigantikusságának fényében régészeink állításai meglehetősen komolytalanoknak tűnnek...

Már a legkorábbi szövegekben is szó esik Óriásokról,
istenkirályokról, napkirályokról. De vajon kik is voltak ők?

Ha az emberiség legősibb szövegeit, eredetleírásait összevetjük az eddig elmesélt dolgokkal, arra a következtetésre juthatunk, hogy az embert a földönkívüliek mesterségesen hozták létre. Vagy idetelepítették, vagy pedig földi fajokkal valós kísérletezés során, de mindenesetre egy nő utódai lettek aztán azok, akik benépesítették az egész Földet. Az is biztosnak tűnik, hogy az ily módon megalkotott embereket egyfajta rezervátumba, az Édenbe tették, ahol is vigyáztak rájuk, s az első emberek számára is adtak bizonyos törvényeket a fennmaradásuk érdekében − amit aztán ezek az emberek később meg is szegtek. Az istenek − a földönkívüliek közül azok, akiknek ilyen kísérletezésre joguk és felhatalmazásuk van − kezdetben személyes jelenlétükkel felügyelték kísérletük alakulását.

Végrehajtottak egy génmanipulációt, isteni géneket is ültettek az emberi örökletes anyagba (ezek teszik lehetővé a paranormális képességeket), és figyelték művük alakulását. Ebben az időszakban tehát az istenek − akik valószínűleg fehér bőrűek és szakállasok voltak − személyesen felügyelték a náluk jóval kisebb termetű és néger embercsoport fejlődését. Amikor a dolgokat rendben lévőnek találták − eltávoztak. A Földet a felügyelőkre bízták, akik aztán annak rendje és módja szerint szemet vetettek az emberek lányaira, és utódaik is lettek, a félistenek. Megszegték tehát a kozmosz egyetemes törvényét.

A teremtő istenek visszatértükkor meglátták, hogy mi történt. Rettentő haragra gerjedtek és elpusztították a Föld felügyelőit, űrállomásaikkal, csodálatos városaikkal és mindennemű javaikkal egyetemben − ez volt a Vízözön −, de egyben, mivel ártatlan volt az isteni mesterkedésekben, megmentették az emberi faj egy maroknyi − arra érdemleges − csoportját, Noét és családját, ahogy a Biblia nevezi a túlélőket.

A Vízözön után azonban már az istenek többé nem tartottak fenn személyes, közvetlen kapcsolatot az emberrel. Kiválasztottakat jelöltek ki közülük, akikkel azután közvetett módon léptek érintkezésbe. Ilyen volt például Mózes(?), de több nagy próféta is. Általuk irányították a népeket, mintegy kézi vezérléssel. A kiválasztottak különleges technikai berendezéseket használtak, ők maguk azonban valószínűleg nem ismerték a pontos működésüket.

A felügyelők elpusztítása azonban nem sikerült teljes mértékben. A Föld alatti hatalmas labirintusokba menekültek, s a veszély elmúltával elő is jöttek. Ismét elkeveredtek az emberekkel. Technikai és mérnöki tudásuk révén szenzációs dolgokat alkottak − olykor gépeket is − létezésüket bizonyítja a sok-sok üzenet a jövőnek, vagyis nekünk, a gigászi építmények megléte. Az emberi génállomány − immár ellenőrizhetetlenül − elkeveredett az isteni génekkel, viszont az emberben lakozó ösztönvilág még nem volt képes arra, hogy az isteni géneket isteni elveken működni engedje. Vagyis volt egy aránylag intelligens faj, rendkívüli képességeket lehetővé tévő génállománnyal, de megfelelő értelmi képességek híján. Ebből sok jó hosszú távon nem származhatott.

Ismét tettek egy kísérletet: Jézust. Megpróbálta az ösztönszinten élő ember tudatát az isteni eszmék magasságába emelni. Sajnos ez nem sikerült neki. Elég csak egy röpke pillantást vetni a vatikáni központú Római Katolikus Egyházzal, s összehasonlítani a ténykedését az Evangéliumokban leírt Jézusi eszmékkel, melyeket korábban az esszénusok fogalmaztak meg, még korábban a sumérok.

Jézus volt az utolsó istenember, vagy ha úgy tetszik félisten, aki megpróbálta az emberiséget felemelni, megakadályozván az újabb majdnem tökéletes kipusztítást. Megpróbálta az emberben lakozó Istent előhívni. Csak sajnálhatjuk, hogy nem sikerült.

Jézus halála utáni korszakban ismét változott a földönkívülieknek az emberiséghez való viszonya. Ezután már visszahúzódtak a közvetlen kapcsolat elől is, a kiválasztottakkal látomásokban, jelenésekben, jósló álmokban vették fel a kapcsolatot. A Jézus utáni próféták már nem voltak közvetett kapcsolatban sem a földönkívüliekkel, tudásuk tartalma viszont a kapcsolat meglétére utal. Gondoljunk csak az utóbbi kétezer év nagy prófétáira: Malakiásra, Leonardora, Vernére, Wellsre, XII. Piusra, Edgar Cayre,... és még sorolhatnám.

Ezek az emberek olyan rendkívüli dolgokról szereztek tudást és olyan hallatlan pontossággal, ami pusztán emberi természetet feltételezve egyenesen lehetetlen. (Gondoljunk már egy pillanatra a fáról frissen leszállt majomra, aki mindössze 6000 generációval később a jövőbe lát! − nem igazán bizonyítható gondolat. Sőt, ha a bibliai életkorokat is számításba vesszük, már pedig így kell tennünk, akkor ez a szám 1000 alá csökken! Ha bármiféle evolúciós előnyt jelentett volna a jövőbelátás képessége, akkor elterjedt volna. A jövőbelátás képessége − ha genetikailag kódolt is −, bizonyára olyan gén, ami jelen esetben nem kívánatos, hasonlóan a hosszú élethez. A gén működése természetesen véletlenül is beindulhat, de akkor a működésének öröklődnie kellene. A nagy látnokok utódai nem örökölték a képességet, vagyis sokkal nagyobb annak a valószínűsége, hogy nem hirtelen kiugrott génműködésről, hanem sokkal inkább a földönkívüliek ténykedéséről volt szó ezekben az esetekben. A kapcsolat típusa miatt ezek misztikus kapcsolatoknak tűnnek, a kapcsolat létét magát bizonyítani csak közvetetten lehet.

Súlyos hiba lenne számolni nem tudással vádolni elődeinket, akik ilyen épületeket létre tudtak hozni, azok a saját éveik számát is csak-csak össze tudták számolni. Akkor viszont meg kéne válaszolni azt a kérdést, vajon miféle evolúció hoz létre olyan mutációt, amitől az adott faj képviselője egyik napról a másikra tízszeres élettartammal rendelkezik, hogy aztán egy katasztrófa visszaállítsa az eredeti állapotot. Az evolúció kutatói erre a kérdésre sem szeretnek válaszolni.

A Vízözön után az Isten tehát megígérte, hogy az egész emberiséget még egyszer nem pusztítja ki (vagyis a földönkívüliek belátták, hogy nem ez a megoldáshoz vezető út). Megpróbáltak az emberek agyának a fejlődésére hatni, kiválasztottak révén közvetlenül irányították az egyes törzsek életét. Aztán ez a módszer sem vált be, ismét mással kellett próbálkozni. Jézus személyében olyan istenembert küldtek el, aki az emberi agyak fejlődésére hatott volna, egyfajta tudatátformálással. Mint tudjuk, tömegesen ez sem terjedt el. Ismét más módszerhez kellett folyamodni. Ez pedig csak az lehetett, hogyha látszólag a háttérben maradva az emberiség génállományát alakítgatják át folyamatosan oly módon, hogy az emberekben lévő isteni eredetű gének mind erőteljesebben és erőteljesebben működnek, szemben az ősi, eredeti emberi ösztönrendszerrel.

Ezt pedig csak oly módon tehetik meg, hogy kiválasztják a megfelelő embereket, azokat folyamatos kontroll alatt tartva szinte minden lépésüket és gondolatukat követik, olykor irányítják, ha az illető önmaga vagy a terv számára veszélyesen akar cselekedni. Generációról-generációra. Apáról-lányra, anyáról fiúra, merthogy így teszik, nemet váltva. Huszonegynéhány esetet volt szerencsém feldolgozni, ezek közül egyetlen egyszer fordult elő, hogy az anya a lányának adta tovább e különleges megbízást, de ő is csak azért, mert fiúgyermeke nem született. (Esetleg nem is születhetett.) Rendkívül érdekes volt, ahogy a gyerekek egymás után faggatták ki szüleiket, nagyszüleiket, dédszüleiket, s olykor a dédszülők is tudtak mesélni a saját dédszüleikről. Így mintegy 150 évvel tudtam visszamenni a múltba, s mondhatom, lenyűgöző volt a kép. A szigorú vallásos nevelés tiltotta az ilyen istentelen dolgokra még a gondolást is, de az ártatlan, jól irányzott kérdésekre, hasznos válaszokat lehetett kapni.

Az eljárásukat gyermekkorban kezdik, valamikor a gyerek 3 és 7 éves kora között. Éjszaka vagy nappal meglátogatják, s beavatkozásuk kezdeteként klinikai halál állapotába merítik. Ekkor az orrába és a csecsemőmirigyébe beépítenek egy-egy szerkezetet, melyekkel aztán az immun folyamatait, illetve az agyát közvetlenül is képesek vezérelni.

A csecsemőmirigyről sajnos elég keveset tudunk. Mindössze annyit, hogy a szervezet ellenálló képessége és az öregedés folyamata szorosan köthető ehhez a szervhez. A kiválasztottakat tehát meg tudják védeni a súlyos betegségektől, s az öregedési folyamataikat is irányítás alatt tarthatják, amíg az illető fel nem nevelte ellenkező nemű utódját.

Az orrba épített szerkentyű segítségével közvetlenül az agyat manipulálhatják. A szaglóideg ugyanis nem igazán ideg, sokkal inkább az agynak a nyúlványa. Az összes többi idegpályával ellentétben ugyanis nem kapcsolódik át. Megfelelő manipulálásával az agy tetszőleges része közvetlenül irányítható. Mivel a szaglóidegnek jelentős a vérellátása, s mivel ez az ideg tulajdonképpen az agy nyúlványa, s az őt ellátó erek magát az agyat látják el vérrel, ha meg is találnak egy ilyen szerkezetet, eltávolítása szinte lehetetlen.

Mindkét szerkezetet néhány hetenként éjszakai látogatások közben kalibrálják, illetve cserélik. Segítségükkel az egyén általános állapotát, közérzetét javítják, bioenergiával töltik fel, különböző gondolatokat juttatnak megfelelő időben az eszébe vagy felejtetnek el vele. A klinikai halálba juttatás a szerkezet beépítésénél azért fontos, mert ki kell kapcsolni az agyműködést ahhoz, hogy össze lehessen vele hangolni.

Az éjszakai látogatástól az illető elég rendesen leizzadhat, részlegesen vagy teljesen le is bénulhat egy időre, másnap a szokásosnál sokkal többet iszik és szinte szárnyakat kap, mindenre képesnek érzi magát.

A céljuk ezekkel a beavatkozásokkal elég nyilvánvaló.

A Föld meglehetősen katasztrofális állapotban van, szóba jött az emberi faj részleges, vagy netán teljes kitelepítése, ez azonban nem lehetséges. Több okból sem. Nem élhető ugyanis túl: sem emberileg, sem kulturálisan, sem társadalmilag. Túlélni csak itt a Földön lehet. Az emberek nem tudnák elviselni az űrutazás megterheléseit. Betegségek törnének ki, illetve a romboló ösztönök felerősödnének a bezártság miatt. Válogatni kellene tehát, de annyira leterheltek az emberek genetikailag, hogy nehéz lenne olyan egyedeket találni, akik megfelelnének a kívánalmaknak. A kultúrát sem vihetnék magukkal, kultúra nélkül pedig nincs emberi közösség, nincs civilizáció, nincs jövő, nincs mire emlékezni. Társadalmilag sem élhető túl, hiszen a társadalmi rendszerek különböző érdekcsoportok kénye-kedve szerint működnek, ezek az érdekcsoportok nem bírnák elviselni, ha a hatalmukat át kellene adniuk a földönkívülieknek, tehát folyamatosak lennének a villongások, ami társadalmi instabilitást okozna, vagyis alapjaiban rengetné meg a rendszert.

Ismétlem, csak túlélni lehet az elkövetkezendő eseményeket. Az összes korábbi világkatasztrófánál a túlélés szinte véletlenszerű volt, csak nagyon kevesen voltak kiválasztva, s a körülmények sem olyanok voltak, hogy az akkori kiválasztottakkal túl messzire lehetett volna jutni. Mint ahogy Jézus is mondta: sokan a meghívottak, de csak kevesen a választottak. A Földet ismét katasztrófa fenyegeti, csak most a katasztrófa nem külső, nem mások döntése miatt várható, a katasztrófát most az ember jelenti saját magára nézve. (Aids, ebola, immunrendszer összeomlása, környezetszennyezés, vízszennyezés, ózonlyuk, az agresszivitás térhódítása, az erkölcstelenség, stb.) Ezt a katasztrófát azonban az emberiség kiválasztott része túl fogja élni. Ennek érdekében történnek a beavatkozások.

Ráadásul olyan trükkös géneket is beépíthettek a kiválasztottakba, mely például a polarizált fény érzékelését lehetővé teszi számukra. Az ufonauták így meg tudják tenni, hogy csak azok láthassák egyáltalán őket, akiknek ezt ők korábban lehetővé tették. Vagyis, az illető nem idegbeteg, ha olyan dolgokat lát, hall és érzékel, amit a mellette álló húsz nem, mindössze a génműködése és az agyműködése egy kicsit fel van piszkálva...

Akik túl fognak élni, olyan gondolkodásmóddal rendelkeznek ami univerzális, és élettisztelet-centrikus. Ezt az emberfajtát nemesítgetik már évszázadok óta, s a beavatkozásuk lassan kezdi meghozni gyümölcsét. Ezek az emberek teremtik majd meg az új aranykort, amelyet a szeretet fénye ragyog be és hat át. Az emberiségnek most nem kell gyökeres kipusztulással szembenéznie.

Szólni kell még a drasztikus ufóbeavatkozásokról, a tudósok és a katonaság szerepéről. Attól, hogy a hivatalos emberi tudomány nem tud például a végtelen sebességű utazásról, attól más még tudhat. Máskülönben, a hivatalos tudomány legnagyobb hangú képviselői még soha le nem ültek vitázni egy hiteles ufókutatóval a nyilvánosság előtt. Csak azokat az ufókutatókat figurázzák ki, akik hiteltelenek, felelőtlenek, és abszolút nem lehetne őket ufókutatóknak nevezni, viszont jól el lehet adni rémtörténeteiket.

A katonaság általánosságban az "ostobaság" kategóriájába sorolással és a "nem tudás" látszatának fenntartásával igyekszik minél több információhoz jutni. Érthető a hozzáállásuk, ha el nem is fogadható.

A drasztikus ufóbeavatkozások egyrészt szándékos félrevezetések, másrészt a kiválasztottak érdekében történnek. Emberkísérletek, a kiválasztottak tökéletesítésének érdekében. Erkölcsileg esetleg el lehet ítélni, de a cél szempontjából feltétlenül szükséges.

A kiválasztottaknak végül is most már nincs más dolguk, minthogy megkeressék egymást, hiszen az elkövetkezendő új emberiségnek ők a megalapozói. Persze várnak még rájuk megpróbáltatások, nem is kevés, de fognak segítséget kapni. Sokáig már nem kell várniuk, a Római Klub 1968-ban jó 50 évet adott a Földnek. Az is elképzelhető, hogy ha a változások lezajlanak, visszakapják a bibliai életkort, a 900-1000 éves élettartamot. Az istenek azt is megígérték mellesleg, hogy visszatérnek.

A földönkívüliek ugrásra készen állnak tehát, a változások gyorsak és olykor kegyetlenek lesznek, de szebb és jobb jövő vár ránk. Ezért érdemes élni, s ne felejtsük el a mottót: "Két világ közt barangolunk: holt az egyik, a másik még meg sem született."

Forrás : Aranyi László honlapja